Na most, a zsebemben lapuló százötven font nem sok. Egy szoba havidíja körülbelül háromötven-négyszáz, egy napi buszjegy négy font, egy kiló csirkemell tíz font. Hála az ismerősöknek, a bérleti díjat elég az első fizetésemből odaadnom majd, de ehhez fizetés kell, a fizetéshez meg munka. Nyakamba veszem hát a várost, felkeresek több ügynökséget. Az ügynökségektől, vagy inkább nagybetűvel, mert úgy sejtelmesebb és sci-fisebb, szóval az Ügynökségekről annyit kell tudni, hogy munkaerő-közvetítő irodák, akik a magamfajta kóbor lelkeket, meg munkanélkülieket segítik különböző munkákhoz. A profiluk igen változatos, de főként konyhai kisegítőket, szakácsokat, mosogatókat, raktári pakolókat keresnek, az angolt nem beszélő külföldiekre specializálódtak, így angolt nem igénylő, sőt, beszédet sem igénylő munkákból van a legtöbb. Korrekt, heti fizetés, általában munka is akad rendesen, ismerőseim szerint itt kellene kezdenem. Szinte mindenki itt kezdte.

Kettőhöz megyek be, mindkettőnél barátságosan fogadnak, mindkettőnél kapok időpontot is egy-egy interjúra. Az Angliába érkező külföldinek két kötelessége van, ha dolgozni akar: biztosítást kell kötnie, meg bankszámlát kell nyitnia. Valószínűleg a szigetországot is megrohanták mostanában a bevándorlók, a biztosításhoz szükséges interjúhoz a következő hétre kapok időpontot, de kiderül, hogy szerencsém van, mert akad, aki több hete próbál egyeztetni. A bankoknál viszont már nincs szerencsém, munkáltatói igazolást, lakcímigazolást, biztosítást kérnek a számlanyitáshoz.

Tehát, még egyszer: ahhoz, hogy dolgozhass, bankszámla kell. Ahhoz, hogy bankszámlád legyen, munkáltatói igazolás kell. Yossarian szelleme hahotázva úszik be a látómezőmbe. Ráadásul legalább háromszor nézek szét minden kereszteződésben, átkelésnél, út közelében, nem csak azért, mert életemben először vagyok balos közlekedésben, hanem azért is, mert életemben először vagyok balos közlekedésben, biztosítás nélkül. Egy hétig még a konyhakést sem veszem a kezembe, mert mint tudjuk, az ördög sosem alszik.

Első napom tehát ügyintézéssel teli, mégis bizakodásra okot adó. Három interjút leszerveztem, a bankszámla meg úgyis lesz valahogy. Az ismerősömmel jutalomból beülünk egy pubba és angolosan viselkedünk. Ezt úgy kell, hogy délután iszunk egy jó sört (a jó alatt rohadtul jót értek), és eszünk hozzá egy adag fish and chipset. Este megint a földön alszom, mert tényleg nagyon kényelmes a szőnyeg.