Ezzel a címmel valahol a kereskedelmi csatornák ünnepi műsorának délelőttjén mehetne a film, Adam Sandlerrel a főszerepben, aki a karácsonyi hajtás közepén ismét rádöbben arra, amire az első részben: az élete, miután múltkor rendben tette, megint szétzilálódott, így szakítva az irodai alkalmazottként töltött mindennapokkal, örvösmedve-dédelgetőnek szegődik, rendkívül humoros szituációkat teremtvén így.

De én Adam Sandler babérjaira török. Most, hogy négy napot egyhuzamban dolgoztam – utoljára nyáron estem ilyen csapdába – már kijár a pihenő. Az időjárással összebeszélünk, ragyogó ég, napsütés, kellemes szellő vár odakint, amikor elindulok a soron következő interjúra. Az NI number, vagyis az angol biztosítási számom elintézése maradt mára, fél óra alatt végzünk mindennel, megállapítják, hogy nem vagyok körözött bűnöző (ezt azért jó tudni), legálisan tartózkodom az országban, munkaképes vagyok, sőt, mivel viszek nekik egy munkáltatói igazolást is, menőzhetek, hogy már dolgozom.

Front of house team member, vagyis vendégtéri, ház eleji csapattag, ez áll az igazoláson. Ez a pincér illusztrisabb megfogalmazása, hogy fel tudjunk vágni az otthoniak előtt.

– Mit dolgozol?

– Ó, Front of House Team Member vagyok.

– Az jól hangzik.

– Hát igen, igen, jó is.

Nem mintha bajom lenne a pincérkedéssel, vagy szégyellni kéne azt, tényleg tetszik ez a munka. Pörgős, telik az idő, jó a hangulat. Körülbelül tíz női munkatársam van, itt sincs ok a panaszra. Szeretek lányok között lenni, na, én ilyen régimódi vagyok.

NI number oxford anglia cornish pasty adam sandler

A főnöktől kapott papíromat lobogtatva bevonulok a bankba is, hogy most már aztán tényleg adjanak egy bankszámlát, mert jó lenne, ha nem csak úgy a levegőbe utalnák majd a fizetésemet. Bankszámla helyett kapok egy újabb időpontot. Nem mondom, hogy gyorsan, de azért haladok a papírokkal.

Örömömben végigsétálok a sétálóutcákon, ha már ezért építették őket, ismét csak úgy, céltalanul. Veszek hozzá egy Cornish Pasty-t egy utcai árustól, mert az utcai árusoktól jobb dolgot nehezen tudok elképzelni egy-egy adott város ízeinek felfedezésére. A Cornish Pasty gyakorlatilag tésztába csomagolt minden jóságot jelent, ilyeneket, hogy csirkemell csíkok, kukorica, bab, paradicsomos öntet, satöbbi. Igazán ízletes.

A Pasty tünetmentes elfogyasztása nagyjából akkora kihívás, mint a körúti gyrosé, ahol a szétrepedt pitából egyenesen a kezünkre ömlik a tejfölös-csípős szósz, így nyakig szószosan nézegetem a nagy tornyos épületet a nagy zöld park fölött, hallgatom az utcazenészeket, élvezem a januári tavaszt. Pont olyan izgalmas, mint egy Adam Sandler film, mi?