Írtam én itt már angol ételekről meg édességekről, meg időjárásról, vagy közlekedésről. Az otthoniak azonban lassan rám sem ismernek: hol az alkoholról szóló poszt? Kiköltöztem külföldre és meghülyültem? Nos, nem egészen. Igyekeztem az elmúlt hetekben szorgosan kóstolgatni a söröket, mert mint korábban is említettem, egyszerűen ismernem kell az adott ország mindennapjait. Persze söröket (vagy alkoholt) próbálgatni idekint nem olcsó mulatság, de hát nem kell minden nap enni. Jöjjön az első sörösszefoglaló, ahol wikipediáról és az internet egyéb gödreiből előbányászott információk alapján próbálom magam, mint szakértőt feltüntetni, hiszen egy blogger mindenhez (is) ért.

1. A hosszmerevítő (Carling)

old speckled hen
Mindnek hasonlított az íze, de biztosra kell menni.

Anglia Borsodija, olcsó és közkedvelt. Konkrétan a legnagyobb számban eladott sör a szigetországban, annak ellenére, hogy nem is angol. A tradíciókra erősen kényes britek mégis isszák, mégpedig azért, mert a cég alapítója, Mr. Carling, egy Yorkshire-ből Kanadába kivándorolt farmer volt, aki odakint felépítette az álmát, a sörfőzdét, majd a Kiscarlingok elterjesztették a nedűt a régi otthonukban is, jó százharminc évvel a cégalapítás után. Tizenötöt kóstoltunk meg belőle egy csendes estén, az égvilágon semmi különlegessége nincs, átlagos láger.

2. A vén pettyes tyúk (Old Speckled Hen)

old speckled hen
Finom kis tyúkocska, mondja a minden valószínűséggel teljesen részeg róka úr a reklámban

Annyira tetszett a neve, hogy egyszer zárás után, amikor a főnök megkérdezte, iszok-e valamit, erre esett a választásom. Igazi helyi sör, Oxfordshire-ban főzték először, méghozzá az itteni MG autógyár ötvenéves születésnapjára. Olyan jól sikerült, hogy azóta is kapható több, mint húsz országban. A nevét egyébként arról az MG-ről kapta, amivel a gyári munkásokat hurcolászták ide-oda a környéken, és elképzelhetjük, hogy milyen állapotban lehetett. Mivel bitter ale, íze kesernyés, színe barnás, illata aromás, mit tudom én, mit írok, finom volt.

3. Kovács János söre (John Smith’s)

old speckled hen
A britek bizalmat szavaztak neki

Az öreg Kovács keserűje jelenleg az elsőszámú bitter Angliaszerte. Évente közel négymillió hektoliternyi sört főznek a főzdében, maga a John Smith’s ebből csaknem a felét kiteszi. Szponzorálják a lóversenyeket, nyíltnapokat tartanak, nyomják magukat ezerrel a tévében, szóval marketingből ötös. Íze malátás, kesernyés, kissé gyümölcsös, satöbbi, meg kell kóstolni, nincs mese, úgyis te döntöd el, hogy neked ízlik-e, nekem természetesen igen.

4. Az apát (Abbot)

old speckled hen
Kiváló sör, napsütés, ringatózó hajók: átlagos téli nap

Nos, ennek itt közel ezeréves története van, ennyi idő alatt azért megtanulsz sört főzni. Korabeli feljegyzések alapján a Great Abbey városában élő apát sörfőző szolgálókat tartott már a tizenegyedik században, de a mai főzde alapjait is letették már 1799-ben. Árpán, komlón, élesztőn és vízen kívül nem használnak mást a főzési folyamat alatt, és nem is kell más, ez a sör ugyanis élvezetes, karakteres, egyszerre gyümölcsös és édeskésen keserű. Igazi frissítő, főleg, hogy kicsivel erősebb is, mint az átlag sörök, így négy korsótól be is vagy frissülve. Én csak egyet ittam jutalomból, amiért megtaláltam a „Pityókás Csónakászt”, és mert sütött a nap, e mellett a tény mellett meg nem mész csak úgy el.

Mielőtt bárki kétségbe esne, hogy összesen ennyi sört próbáltam ki eddig, megnyugtatlak benneteket: nem. Most viszont ennyiről írok, mert ezek voltak az igazi brit sörök, a tősgyökeres helyi legények, a többi véletlenül import volt, de ki azért nem köphettem azt sem. Talán a következő cikkben majd azokkal is foglalkozom, „Angliában ivott nem angol sörök” címmel.