Addig jár a pincér a pultba, amíg meg nem tömik

0
387

A kolleganőm kibontotta a brownflakest, ami a cornflakes barna változata (ugyan úgy natúr, ugyan az az állaga, csak az esélyegyenlőség miatt sötétebb színű), én pedig rákanalaztam gyorsan egy kis eperjoghurtot. Csak egy kiskanállal. Egyed, mondtam, kóstold meg. Na jó, mondta és megkóstolta. Kikerekedett a szeme. Nahát, ez pont olyan, mint az XY, a boltban kapható előrecsomagolt joghurt, amihez hozzá tudod önteni a cornflakest. Igen, válaszoltam, mivel ez egy joghurt cornflakessel. Csak nincs előre becsomagolva. Sajnos az egyik hozzávalót a pult egyik rekeszéből, a másikat a másik rekeszből kell összeszedni. Kihívás, az biztos, de hogy ekkora, azt azért nem gondoltam volna. Mindenesetre megnyugszik egy kicsit az összes angol munkatársam: mégsem vagyok egy mindenevő disznó (haha, pedig ha tudnák!), ismét normális szemmel néznek rám.

Ha egész nap bent vagy a melóban, nagyon sok energiát égetsz. Ez az energiaveszteség pótolandó, ha még estére is képben akarsz maradni. Ezért néha, ímmel-ámmal, hébe-hóba, igen is, meg nem is, de csurran-cseppen valami. Mutatván büszkén, hogy persze, hogy nem vagyok hülye, háromszor szedek cornflakest epres joghurttal, kettőre mazsolát is borítok. A csokoládészósz kifogyott (ez egy elég kellemetlen tényező egy gyermekeknek szóló héten), de juharszirupot tudok nyomni a palacsintámra, amivel lekísérem a müzliket. Utána szedek egy tál gyümölcsöt, hogy a vitaminbevitellel se legyen gond.

anglia etterem etel food
“Nem akarok visszanézni, és arra gondolni: ezt mind megehettem volna.”

A reggelinek vége, maradt egy pár előre elkészített hashbrown, ami magyar nevén krumplifasírt lehetne. Ételt viszont nem dobunk ki. Én legalábbis nem. Négyet bevállalok a hatból. Mielőtt jön ismét a nagy roham, hátraszaladok ellenőrizni a desszertes pultot, hát nem kiborul az emendemsz? A gyerekeknek nem adhatom oda a ki tudja, milyen piszkos pultról, gyorsan eltűntetem a nyomokat. Kifelé látom, hogy az egyik paradicsom széle kicsit megégett. Vissza ne küldjék.

Két őrült rohangászás közben, az ebédszünetben ebédelek. Elvégre erre van. Rendelek magamnak bentre egy grill csirkemellet (féláron ehetünk mindent), aztán a salátabárhoz sétálok, és púposra szedek egy lavórt tésztával. Nyakon öntöm mézes-mustáros szósszal, rákanalazok négy evőkanál pirított hagymát, majd a tetejébe ültetem a csirkemellemet, kérek hozzá egy karibi piri-piri szószt. A félórás szünet alatt végzek is vele, ma csak egy kicsit lettem rosszul a mennyiségtől. Visszarohanok rohangászni. Őrültek háza ez a hét, mindenki kivan idegileg. Hogy ne legyek teljesen ki, néha a desszertes pult felé veszem az irányt, és a nagyobb granoladarabokat rebarbarakompótba mártogatom, mielőtt megeszem mindet. Az egyik édesburgonya köret megégett, nincs mit tenni, be kell venni.

Lecsillapodik az őrület, leszáll az éjszaka, felkészítem a hűtőt a holnapra.Negyven harminckilenc porciónyi browniet kell csatasorba vágnom, körülbelül húsz szelet csokitortát. Két rekesznyi palacsintát, két rekesznyi képviselőfánkot, két rekesznyi almás pitét. Egy bödönnyi görög joghurtkrémet, egy bödönnyi friss gyümölcsöt. A fagyigépbe tizenkét doboz (liter) vaníliát öntök, ennyi fogyott délután óta. Tele kell lennie, mert a péntek, na az aztán gyerekjáték a javából! Lecsipegetem a maradék csokit a késről és megeszek egy banánt.

Nem maradt ma sült csirke, amit zárás után haza tudnánk vinni, éheztetik itt az ember…