Elindultam ma délben, amikor forrón tűz a nap, az erdőben milliónyi apró rovar zaklat, valamint a legsemmitmondóbb fényképeket lehet készíteni a fényviszonyok miatt, hogy bemutassam a Bükk szépségét. Pontosabban a Bükk egy apró szegletének szépségét. A Dédesi várromról van szó, mely álmos őrszemként bóbiskol a Nagyvisnyót körülvevő dombok tetején. Ha a faluból Kelet felé nézel, őt láthatod, meg a kistestvérét, a Kisvárat. Annak ellenére, hogy ez utóbbi csak 594 méter magas, mégis ő kopaszodik: mészkőfeje fehéren világít a tájban, kiváló támpontot adva a turistáknak, vándoroknak.

Nagyvisnyó határától egy kilométert sem kell gyalogolni (BAZ megye felé), már térhetünk is le jobbra, egy betonozott erdészeti útra, követve a sárga turistajelzést. Utunk egyik legfontosabb állomása itt található, a Fapuma kocsma. Hideg sör, bor, rövidital, így ha vagyunk olyan szerencsések, hogy beletrafáltunk a rapszodikus nyitva tartási időbe, be kell ugrani.

ingervadasz_dedes
A letérő
ingervadsaz_fapuma
A Fapuma

Az erdészeti útról a sárga jelzést követvén földútra kanyarodunk le, méghozzá meredek földútra. Ez azért nem zavaró, mert sokkal zavaróbb az a háromezer rovar, amelyik az arcod előtt zúg. Úgy döntök, hogy a jól bevált módszert, a figyelmen kívül hagyást választom, erre egymás után szállnak bele a szemembe, és ezt szó szerint kell érteni. Szerencse, hogy közben az ösvényen keresztülszőtt pókhálókkal harcolok, így nincs időm idegeskedni. A túra ezen része igen meredek, minél jobban izzadunk, annál több erdei zümmögő üdvözöl közvetlen közelről. Ha tudunk figyelni, akkor a kék L jelzésen, amely a „Le az útról” rövidítése, és valami fontosabb romot, műemléket takar, már neki is megyünk a legmeredekebb, ám már a csúcsra vezető útnak, és hamarosan fentről ürülhetünk a kilátásnak. Alattunk a három méterrel alacsonyabb Kisvár, a végtelen (sajnos nem) bükkösök, Mályinka, Dédestapolcsány. Völgyek és dombok, szélzúgás a távoli fák között, madárének és nyugalom. Megéri a mászást, főleg, hogy a főúttól számítva mindössze négy kilométert kell gyalogolnunk. A buszmegálló az erdészeti út kezdeténél van, autóval a Fapumánál, vagy feljebb is meg lehet állni, ahonnan már csak két és fél kilométer a túra.

A Kisvár félprofilból, mögötte a Bükk
A Kisvár félprofilból, mögötte a Bükk

ingervadasz_lepke

ingarvadasz_dedes
Dédestapolcsány, ha már Dédesi vár

A várromnak impozánsabb a múltja, mint jelenlegi kinézete. A tatárjárás után épült, IV. Béla idején, mint sok más társa. Ernye bán építtette, családjáé is volt közel száz évig, de a fiai nem támogatták az időközben hatalomra került királyt, Károly Róbertet, így az uralkodó hadvezérével néztek farkasszemet, és a várban hullott a fejük a porba. 1567-ig békés civakodás zajlott körülbelül hat-hét nemesi család között a vár tulajdonjogáért, de jött Hasszán pasa, aki tizenöt napnyi kőkemény ostrom után térdre kényszeríttette a hős védőket. Azaz, kényszeríttette volna, mivel a védők egy titkos alagúton át kimenekültek Dédes várából és a diadalittasan betörő török arcába robbantották az egészet. A pasa nem örült a több száz halottjának, így gyakorlatilag leromboltatta az erődítmény maradékát is. A rossz emlékek…

Nagyjából ennyi maradt
Nagyjából ennyi maradt
Megbújva a fák között
Megbújva a fák között

Mint annyi más fontos helyszínen, itt is száz meg száz halott fölött esszük meg a túrára csomagolt csokiszeletet, de ez már csak ilyen, a történelmet vérrel írják. Megpróbálom magam elé képzelni a hajdani várat, mely egyébként Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű őskori földvárának része, mesterséges teraszokkal, sáncokkal, fellegvárral a Kisvár kopasz feje búbján, bástyákkal a Nagyvár gerincén (ebből láthatunk ma egy felet, meg néhány falszakaszból), hatalmas ciszternával a várudvaron (ennek nyomai is előttünk), megpróbálom összerakni azt, amit a régészek sem tudnak ásatás nélkül: miként nézett innen szerteszét a várkapitány hatszáz évvel ezelőtt.

De jaj annak, aki a múltba révedve elfelejti, hogy még nem ebédelt, és éhesen tér magához: a Bán-völgyébe majd legközelebb ereszkedek le, amúgy se szeret senki ilyen sokat olvasni.