Úgy éreztem, az életem nem lehet teljes, amíg Endomondon nincs meg a 100 mérföldes és a 200 kilométeres kerékpártúra-plecsnim, így megkérdezem Gábort, hogy mit szól egy agresszív tekeréshez. Csakúgy, mint az Eger-Balaton-Eger kalandra, erre is azonnal igent mond, így szervezni kezdjük az „egy nap alatt kétszáz” túránkat.

Dehogy szervezzük. Csak keresünk egy időpontot, amelyik mindkettőnknek jó, bepakoljuk a szendvicseket, a csokikat, a defektjavítót, a vizet, szóval mindent, amit amúgy is berakunk egy bringázáshoz, és reggel fél hat után nekiindulunk a Tiszának.

Besenyőtelken megiszunk egy jóreggelt-rumot és egy presszókávét, így Poroszlóig azon gondolkozom, vajon megáll-e a szívem, vagy pumpál még egy darabig. Hiába, a Porto hatvan lóereje erős indítás. A harminchármas főút egyébként meglepően jól kerékpározható, az autósok figyelnek a bringásokra, korrekt távolságot hagyva előznek. Persze lehet, hogy csak szerencsénk van.

portoforbreakfast:ingarvadaszPoroszló után rákanyarodunk a Tisza gátjára és elindultunk észak felé. Az égbolton masírozó fellegek közül néha felénk mosolyog a korareggeli Nap, a Tisza-tó vizén idilli horgászcsónakok ringanak, madarak éneke kísér minket. Ezen az oldalon egészen Tiszadorogmáig kell tekerni, hogy átjussunk a túlpartra, ez nagyrészt terep, országúti gépekkel nehezen lenne élvezhető. Kész szerencse, hogy a mi szamaraink bírják a sarat, meg a kavicsot, meg a kátyúkat, meg a földtúrást, sőt, itt érzik jól magukat. Én legalábbis itt érzem jól magam a nyeregben, terepbicajos vagyok, na.

A dorogmai rév „forgalomtól függően közlekedik”, mondta az internet, így kissé félve hozom erre a túrát, de hamar kiderül, hogy felesleges aggódni: amint odaérünk, a kapitány indítja is a hajót, így néhány perc múlva már a túlparton folytathatjuk. Kétszáz kemény magyar forintba kerül az átkelés, kompozni/révezni meg amúgy is király, csak állsz, oszt mégis mész, érdemes kiszélesíteni erre azt a Tisza-kört. Így legalább főút helyett a gáton tekerjük végig, a bal parton ráadásul minőségi aszfalton. Csak úgy suhantunk Tiszafüredig, nagyon jól bicajozható szakasz, 26-28 km/h az átlagunk, komolyabb erőfeszítés nélkül.

tiszadorogma_ingervadaszTiszafüreden bebundáskenyerezünk és bepalacsintázunk, hogy legyen kalória dögivel, hiszen most kezdődik a hivatalos Tisza-kör. Az egyre erősödő észak-északkeleti szelet itt még nagyon szeretjük, majdnem hátulról ér minket, buli az élet, az összes felhő eltűnt, ragyogó napsütés, frissen kaszált fű illata, tarajos hullámok jobbról, susogó-zúgó erdők balról.

Tiszaderzstől persze jön a sírás, a hátszél ugyanis szembeszéllé változik: leértünk délre, indulunk északnak. Viharjelzés az egész tavon, méteres hullámok robbannak szét a köveken, a felhők megjelennek, eltűnnek, megjelennek, csak úgy száguldanak az égbolton. Az átlagunk 15 km/h-ra csökken, amely egyenes úton nevetségesen kevés, de néhol így is kiállva tekerünk.

tisza_ingervadasz

vihar_ingervadaszPoroszlón megállunk ebédelni, roston sült harcsa, rántott ponty, sörbundás fogasfilé, ha már Tisza, akkor hal, ha már túra, akkor sör. Jóllakottan kezdjük meg az utolsó szakaszt, nem mehetünk egyenesen vissza Egernek, hiszen a kétszáznak meg kell lennie, így egy hurkot belerakva meglátogatjuk Tiszanánát és Kömlőt is. A nap közben telik, végignéztük az ébredését, most figyeljük a délutánját. Ringanak előttünk a fák, traktorok hordják a szénát-szalmát, varjak keringenek felettünk. Gondolom látták, hogy mennyit mentünk eddig, várják, hogy leessünk végre a bicajokról, de a helyzet az, hogy néhány apróbb kellemetlenségtől eltekintve – mint a feltört segg, vagy a néha megfájduló térd – meglepően jól bírjuk. Látszik, hogy a Bükkben nevelkedtünk: ha egyenes szakaszokon megyünk, nem tudunk elfáradni.

Hét óra után futunk be a Dobó térre: tizenhárom órája indultunk el, letekertünk kétszáz kilométert, körbejártuk a Tisza-tavat, rácsodálkoztunk az országunk újabb és újabb szépségeire, küzdöttünk az elemekkel, de segítettek is bennünket, ettünk, ittunk, tapasztaltunk, jól éreztük magunkat. Teljesítettünk egy újabb kihívást, én meg megkaptam Endomondon a 100 mérföldes plecsnit. 200 kilométeres plecsni nincs, hogy a fene vinné el, találhatok ki valami mást.

doboter_ingervadasz

1 hozzászólás

Comments are closed.