Húgom szól, holnap mennek nyaralni, menjek velük, ha gondolom. Autóval, kábé egy hétre, valószínűleg Olaszország, gyerekek is, jó móka lesz. Ezt azért jobban meg kell tervezni, mondom, fel kell töltenem a kamerát, induljunk már holnapután. Hétfő helyett így kedden szállunk kocsiba, és Szlovéniának vesszük az irányt.

Magyarországon szakad az eső és fúj a szél, beköszöntött az ősz, pontosan ilyenkor kell mediterrán környékre menekülni. A sebesen járó ablaktörlőlapátok mögött heves tervezgetés zajlik, mindenkinek van ötlete arra, hogy mit fog enni. A tengernek mely gyümölcsét kívánja először újrakóstolni, rákkal, polippal, kagylóval, vagy tintahallal kezdené-e szíve szerint a menüt. A szállásokról, az útvonalról, meg a többi másodlagos dologról nem beszélünk, az első két estére van helyünk, csak oda kell érni, a többit meg hozza élet. Végighajtunk a Balaton partján, szépkilátunk egyet Balatongyörökön, majd Nemesnép környékén átlépjük a határt. Az autópályákat kerülni kell, se a Suzuki, se mi nem szeretjük a rohanást, az utazás lényege az út maga ugyebár, így inkább a vidéki csapásokon barangolunk. Persze így belebarangolunk néhány elfeledett szlovén falucska nyugodt mindennapjaiba, tolató buszra várunk, tehenekkel cimborálunk, de a lemenő nap sugarai már Vransko hegyei között érnek.

szlovenia_ingervadaszElső házigazdánk Jozef, Peti régi barátja, aki hetvenkét évesen olyan jó formában van, hogy részegen még le-leesik a lóról, amikor vágtázni támad kedve néhány rund pálinka után a Bakonyban. Kemencében sült pisztránggal, gombás spenótsalátával vár minket, hiába, ha valaki negyven évet élt a franciák között, akkor nagyon megtanul enni. A vacsorához fehérbor, meg tökmagolajos disznósajt-falatok járnak, már most örülök, hogy spontán igent mondtam erre az útra.

Jozef megmutatja a kihajtható korlátot, amelyet az exbarátnője szereltetett fel a lépcső tetejére, miután ő másodjára is legurult a földszintre a kis esti borozgatásáról az ágy felé menet. Az ex egyébként még mindig itt él, csak közben mással van, C’est la vie, mondja vidáman Jozef, ilyen az élet. Őt nem zavarja. Ezt két üveg bor eltüntetése alatt úgy tizenhétszer közli, szóval kezd gyanússá válni a dolog, lehet, hogy egy nagyon picit mégis zavarja, de hát Jozef vidám, mosolyogva mesél, tömi belénk az ételt, szolidaritást vállalva segít a borban. Hajnali kettőre érnek véget a történetek, nyugovóra térünk. A gyerekek már alszanak. Zongoráztak, kutyáztak, biliárdoztak, egymást nyüstölték, de az első napot jól bírták, várakozva nézünk hát a jövőbe. A következő barát Toscanában lakik, az még innen sincs közel.

1 hozzászólás

Comments are closed.