Egész utunk alappillére az őszi tenger. Már a húszórás autóúton eldöntöttük, hogy átkompozunk Elba szigetére, aztán jól megnézzük magunknak az egészet. De ahogy ma reggel vizsgálgatjuk a térképet, kiderül, hogy Elba még innen is messze van. Ellenben Monte Argentario (fél)szigetével, mely mindössze egyórai autókázás után elérhető, ráadásul a szárazföldhöz kapcsolódó töltések miatt a kétszáz eurós kompozás árát is frutti di mare-be fektethetjük. Vittorio biztosít minket arról, hogy Monte Argentario is bellissimo, így a logika, az észérvek, és a grillezett tintahal ösvényén indulunk el.

Az időjárás megkegyelmezett, szinte meleg van, ez is, meg a tegnapi esőzés is az érkező Sirokkónak köszönhető. Amint átjutunk a szigetre, láss csodát: felhőnek nyoma sincs, ragyogó kék ég fölöttünk, felkorbácsolt hullámok alattunk. Porto Santo Stefano kikötővárosának színes házai szerteszét ülnek a dombokon, pálmafák koronáját cibálja a szél. A tenger illata, a távoli hajókürtök, a kikötői kolomp, a sirályok. Csapatnyi olasz öregfiú, amint ballonkabátban kémlelik a távolt, nevetgélnek, elemeznek. Egy kukát felborít a szél, a pultoslány kirohan, felállítja. Jön az eső is, már a távoli dombokat veri, de kit érdekel az eső, amikor meleg szél fúj az arcunkba, és itt a tenger, amelyre annyira vártunk. A végtelen vizet örökké lehet nézni. Valószínűleg kicsit szerelmes vagyok a tengerbe, valószínűleg kicsit mind azok vagyunk.

portosantostefanoCsakúgy, mint a belőle érkező finomságokba. Kezdetét veszi a hajsza egy étterem után. Halpiacot találunk, a frissen kifogott rákok, halak, polipok jégre fektetve figyelik, kinek a szatyrába ugranak majd be. A helyiek alapos kikérdezése után megkapjuk az itinert: közvetlenül a parton kell éttermet keresni, a városban már vörös húsokat esznek. Hamarosan ránk mosolyog a szerencse: jön a Spaghetti vongole, vagyis a kagylós tészta. Az olaszok a főzéshez nagyon értenek, az étel mennyei, így a hangulat kiváló.

Tele hassal folytatjuk utunkat Monte Argentario szigetén, nagyjából negyven kilométer vár még ránk: a térkép szerint körbe lehet járni az egészet. A kis Suzuki kapaszkodik a hegyekre, tengerszintről megyünk derékszögben felfelé, meglehetősen sok az „extrém óvatosan haladjon” tábla. Amikor már gyanúsan magasan vagyunk, gyorsan kiállunk egy parkolóba, átmászunk a korláton, csak azért, hogy elénk táruljon ez:

argentario_ingervadaszIde feleslegesek a szavak meg a betűk, Monte Argentario az utazás eddigi legjobb döntése. Félelmetes, magasztos, lenyűgöző látkép, lehetetlen színek. És az út folytatódik, hol felfelé, hol lefelé tart, hol esik, hol süt a nap. Mintha a sziget meg akarná mutatni az összes arcát, ha már csak egy napra jöttünk. A beton földútra vált, tanakodunk egy kicsit, vajon Toszkánában kellene-e hatszáz métert zuhanva egy lángoló autóroncsban fulladni a tengerbe, inkább előresétálunk, hogy megnézzük az út minőségét. A szél időközben viharossá válik, messze alattunk a tenger hömpölyög, morajlik, kebelezne be mindent. A továbbhaladást ennek ellenére biztonságossá nyilvánítjuk. És milyen jól tesszük! Húsz perc ereszkedés után elérjük a partot, egyedül vagyunk közel s távol. Szemben az őserő, az évmilliós sziklákon szétrobbanó, megvadult hullámok, a tenger felbőszült hörgése. Felfoghatatlanul szép. Csak állok és nézem. Soha nem éreztem még ennyire közel a természetet.

waves_ingervadaszÉlményektől túltöltve fejezzük be a szigetkört. Olyan nap ez, amikor túl sok minden történik. Túl sok minden ahhoz, hogy azonnal felfoghassuk. Talamone városában leparkolunk a kocsival és kisétálunk még egyszer a tengerhez. A viharjelzés fehér fénye megfesti a szürke eget, a szürkébe forduló tengert. Az eső ismét rákezd, ideje hazatérni. Ötszáz vijjogó, károgó, sivító madár vár minket az autó fölötti fán, amikor jöttünk, még nem voltak itt. Legalább kiderül, hogy miért nem áll senki más a parkolóban. Elmenetre még átélhetünk egy életveszélyes össztüzet, fülek mellett fütyülő lövedékekkel: a világ leggyorsabb autóba szállását produkáljuk. Az éjszaka érkező felhőszakadás aztán tisztára mossa hű harcostársunkat is. Ez egy kiváló nap volt.

speghettivongole_ingervadasz