Korán kelünk, mert sok a tennivaló. Olaszországban jó ötletet jó ötletre halmozunk, ilyen ez a koránkelés is, mert amint kikanyarodunk az utcácskánkból, elénk is tárul a reggeli ködből kiemelkedő Pitigliano. Nyugodtan trónol a vidék fölött, tufatestén aranylanak az első napsugarak. Csak bámuljuk megigézve, még a gyerekek sem beszélnek. “A színtiszta szépség elnémítja a fecsegő szájat” (Oláh Róbert).

pitigliano_ingarvadaszA ködbe burkolózott Toszkánában autózva jutunk el Saturniába. Ezen a világon egyedülálló helyen kénes szagú gyógyvíz zubog a magasból évezredek játéka által megformált természetes medencékbe. A délelőtti órákban még kevesen vannak, így tökéletes nyugalomban áztathatjuk vino rossotól megfáradt testeinket. A helyet egyébként Szaturnusz római istenség alkotta, amikor belefáradt az emberek örökös csatározásába, küldött néhány villámot a földre, azok meg medencéket vágtak a sziklába. Szaturnusz terve, miszerint az emberek innentől fogva itt már csak pihenni fognak, nem kardokat suhintgatni, tökéletesen bevált. Még az olaszok is csendesen lebegnek a harminchét fokos vízben, és valljuk be, ez nagy szó. De nagy szó az is, hogy a fürdő teljesen ingyenes. Természetesen ez vonzza a népet, így dél körül már komolyabb turistaáradat közül evickélünk partra és szállunk ismét autóba.

DCIM100GOPROGOPR1297.

A következő megálló Sovana falucskája. Az etruszkok által épített település igazi toszkán gyöngyszem, várral, katedrálissal, macskaköves utcácskákkal. Egy olasz busz megáll az út kellős közepén, lepakolja a nyugdíjasait, majd leállítja a motort. Jó helyen van az, minden autóban ott a kormány, csak el kell tekerni. Ettől olaszabb már csak a hentes ablakába kirakott cédula: nyitás kilenc óra öt perckor. Gondolom kilenc előtt nem hajlandó a boltba lépni, de még kell egy napindító espresso. Sovana andalító zegzugaiból az éhség űz minket vissza Pitiglianoba, meg a tény, hogy ma még sokat kell autózni.

DCIM100GOPROGOPR1314.

Vittorio három kiló pizzával vár. De tényleg, három kilogramm pizzát vett, lemérték, a dobozt is alig lehet felemelni. Szem-, és fültanúi lehetünk egy klasszikus olasz családi veszekedésnek is: Vittorio lánya igencsak szereti a pizzát, de az ötödik szeletnél (szép, egészséges szeletek) az apja rászól, hogy tepsisegge lesz, ne faljon, mint egy barbár. A kislány erre visszaszól, hogy ha tepsisegge lesz, akkor tepsisegge lesz, ő ott nem hagyja a pizzát. A jelenet megismétlődik a hatodik szeletnél is.

A tésztával bélelt hasunkat kicsit megmozgatjuk, kimegyünk a teraszra. Milyen gyümölcs az, mutatunk egy fára, Vittorio már mászik is át a kerítésen, hogy levámolja a szomszéd termését. Hoz tíz darab kakit, merthogy ez a gyümölcs neve. Datolyaszilvának is hívják. Állaga paradicsom, íze mint a cukor: émelyítően édes.

A gasztrokaland után búcsút veszünk Vittoriotól. Csupaszív, életvidám, hamisítatlan olasz fickót ismerhettünk meg, aki a fél karját is odaadná az embernek. Etetett, itatott, ággyal kínált minket három napig, cserébe nem vár semmit, csak azt, hogy ha ő jön Magyarországra, neki is legyen helye. Természetesen lesz is.

Búcsút veszünk Pitiglianotól is, ettől a csodavárostól, ahol egy kicsit megállt az idő, a szamarak bőgését visszhangozzák a falak, kövér macskák dörgölőznek a lábadhoz és alattad ássák az etruszkok pincéiket és járataikat. Ismét sikerült csodába botlani ezen a színes-szagos földgolyón. Ráadásul hátra van úgy ezerháromszáz kilométer hazáig, ki tudja, hány meglepetést tartogat még az út!

Például egy pizza-automatát. pizza-automat_ingervadasz