Tavaly Gáborral letekertünk Egerből a Balatonhoz, megkerültük, visszajöttünk, közben meg úgy éreztük, hogy ez nagyon jó. Mármint bicajjal úton lenni. Gondoltuk, hogy idén akkor lemegyünk Gibraltárra, de egy kicsit nagy ugrásnak tűnt. Így kerestünk valami közelebbi célt, amely a Fekete-tenger lett.

Sajnos most, hogy jobban megnéztük a térképet, rájöttünk, hogy ez sem annyira kicsi túra, de már elindultunk, szóval mindegy. Többen kérdeztétek, hogy miért Budapest felé jöttünk, erre a válasz annyi, hogy összekevertük az Atlanti-óceánnal. Egyébként meg a Dunát követve szeretnénk Konstancába érni, a Duna Budapesten átfolyik, ráadásul a fővárosban szállásunk is van, itt kezdtünk hát.

Hajléktalanok ebédelnek Gyöngyös belvárosában.
Hajléktalanok ebédelnek Gyöngyös belvárosában.

Ehhez csak néhány bükki, néhány mátrai, meg néhány cserháti (vagy nógrádi-medencéhez tartozó) dombot kellett megmászni, egész napos szembeszélben, vadiúj bicajokkal. Ugyanis a bad-bike.hu-tól kaptunk egy-egy Baddog Mastino-t az útra. Ezek trekking bicajok, mi meg bükki gyerekek vagyunk, így először csak szúrós szemmel méregettük egymást, meg körbejártuk, szaglásztuk a másikat, de aztán csillapodtak az indulatok és egy 143 kilométeres bevezetővel megkezdtük a közös táncot.

Nyilván egy ilyen kaliberű túrát hosszas tervezgetés, agyalás, számolgatás, térképnézegetés és megbeszélés előz meg, csak nem nálunk. Mi erre lusták vagyunk, a spontaneitás kizárása meg amúgy is megfosztana néhány csodálatos élménytől. Mert mennyire izgalmas, hogy ezen sorok írása közben sincs fogalmunk még arról, hogy hol alszunk holnap, viszont holnapután már Mohács mellett szeretnénk lenni. Az embernek legyenek céljai.

A tavasz nagy mókamester: a Mátra még mindig hó alatt.
A tavasz nagy mókamester: a Mátra még mindig hó alatt.

A bringák jól bírják, mi is viszonylag jól bírtuk ezt az erősre sikeredett bevezetőt. Ülni mondjuk még nem tudunk, aludni is hason fekve kell, de ennyi baj legyen. A jól bevált műanyagflakon a fenék alá mindig működik, ha holnap olyan súlyos lenne a helyzet. Természetesen az időjárás, csakúgy, mint a tavalyi túrán, el akarta venni a kedvünket, esőt, szelet, hideget, havat ígérnek, de tévedtek már annyiszor a meteorológusok, hogy bízunk bennük. Esőkabátot azért raktunk be. Meg pulcsikat. Vastag kesztyűt, aláöltözőt. Mintha Skandináviába mennénk. Pálinkát. Ezt persze szigorúan cserealapnak szánjuk, kóstolni is csak azért kóstoltuk, hogy tudjuk, mit adunk új barátainknak.

Fontos a gyors energia-visszapótlás, így felszereltem egy csokitárat.
Fontos a gyors energia-visszapótlás, így felszereltem egy csokitárat.

Igaznak bizonyul ugyanis a bicajjal világot járó cimboráimtól hallott megállapítás: a bringás utazókat mindenhol szeretik. Amint meglátták a málhánkat, már kérdezgettek is minket a hová-merrékről, a hogyan-miértekről. A kocsmákban, a boltokban, a kajáldákban. Ehhez hozzávesszük még a csodálatos tájakat, amelyeken már tegnap is áttekertünk, meg azokat, amelyek még várnak ránk, és Ájgnerszilárd esőfelhői csupán tévképzetnek tűnnek. Ha meg nem azok, hát Istenem, éltünk már túl ilyet is.

Holnap reggel az Ingervadász YouTube oldalán megnézhetitek a kezdetekről szóló videót, a hetivlog nem áll le, sőt, ha még valaki nem tudná: ha valaha visszatérünk, az egyik Mastino közületek talál új gazdit! Tippek, tanácsok, ötletek jöhetnek Szerbiára, Romániára, esetleg Bulgáriára is. Mi meg addig tekerünk egy jót, most már megfelelőbb irányba!

uton_ingervadasz