Nem vagyok egy panaszkodós típus, tudjuk le gyorsan az elején: a szembeszél, na annak már a fene a pofáját. A helyzet, hogy fizikailag Gáborral életünk egyik legjobb formájában vagyunk, ő épp most kvalifikálta magát a Spartan EB-re (aki nincs képben a Spartan futással, nézzen kicsit utána), én meg az utóbbi egy hónapban nagyon sokat táncoltam, amikor bulizni mentem, szóval attól nem is tartottam, hogy a testünk hamar feladja.

Azonban mentálisan megküzdeni azzal, hogy ha nyugatról keletre mész, vagy ha északról délre mész, ugyan úgy szembeszelet kapsz, na az már erősebb. De nem lehetetlen. Szóval ennyi volt a panasz. Hogy a szelet már ne.

Egyszer Budapest is véget ér! (még nem itt)
Egyszer Budapest is véget ér! (még nem itt)

De mesélek kicsit az útról, mert lassan a szerb határon vagyunk. Budapestet másfél-két óra alatt legyűrtük, majd nagyjából jól kitáblázott szakaszokon keringtünk a Dunával. Az Eurovelo 6 névre hallgató kerékpárút, melyet követünk, néhol ugyan (ahol lehet) kerül, néhol kátyús, néhol földút, néhol eltűnik, de azért szerethető.

Nagyon szép településeken haladtunk át, a legtöbbje megérné a felfedezést, de sajnos az ember élete nem végtelen, így egyszer csak vissza kell érnünk Egerbe, nem állhatunk meg mindenütt. Napi egy kocsmában napi egy sörre azért megállunk, általában akkor, amikor először felmerül valamelyikünk fejében, hogy mi a fészkes francot keres itt. Lelkileg ilyenkor megnyugtatjuk magunkat és megyünk tovább.

Ez itt épp Ráckeve, ahol átkeltünk a Dunán (megint).
Ez itt épp Ráckeve, ahol átkeltünk a Dunán (megint).

A test egyébként jelez, ha fárad, mondja, hogy hé, kivagyok. A combod ég, a vádlid tüzel, a feneked sajog. Ilyenkor egy gyors szendvics-csoki kombó (ha épp nincs ott az a napi egy kocsma) és már mehet is tovább a menet. A méretes pakkjainkkal egyébként nagyon izgalmas kátyúkat kerülgetni, a figyelmet mindenképp fenntartja.

Szóval szerdán Solt alá jutottunk, ha térképen nézitek, akkor Budapesttől nem egy elvetemült távolság, de a huncut Eurovelonak köszönhetően azért bőven háromjegyű szám lett a vége. Egy töltés túloldalán vertünk sátrat, az éjszaka több őz, valamint egy nagyon izgalmasan, brutálisan megkínzott majomcsorda hangján szóló (vélhetően) macskabagoly is szórakoztatott. Négy-öt óra múlva azért már simán aludtam.

Az éjszakai luxuskempingünk.
Az éjszakai luxuskempingünk.

Reggel sátorponyván kopogó eső ébresztett, így ráhúztunk még egy keveset, hogy mikor fél kilenckor kikecmergünk vackunkból, már napsütés fogadjon. Gábor örömében üdvözölte is a napot, amely annyira jól sikerült, hogy a mára beígért eső ugyan riogatott minket, de pár cseppet leszámítva szárazon toltuk végig Mohácsig.

Álmos falvakon, hattyúkat ringató holtágak mellett, végtelen puszták közepén tekertünk, hol a gáton, földúton követtük a Dunát, hol az ötvenegyes főúton izgultunk, hogy vajon egy kamion hűtőmaszkján végezzük-e a kalandot. Repceföldek, foltokban barnult szántások, hullámzó fűtenger kísért, nyulak ugráltak mellettünk, távoli traktorok pöfögték az égbe a napi munka sóhaját.

A legszebb dolog a pusztában: az elkerülő zivatar.
A legszebb dolog a pusztában: az elkerülő zivatar.

Végül fél hatkor megérkezünk a mai szállásunkra, Dunafalvára. A közös ismerős elég volt ahhoz, hogy kapjunk egy ingyenes menedéket, vacsorára házikolbászt, házisajtot, tojást, savanyút, kenyeret. Ha a széthúzás helyett így állnának egymáshoz az emberek ebben az országban, a világ legtökéletesebb helye lenne a hazánk.

Most elmegyek zuhanyozni, ezt az írást legjobb esetben holnap délelőtt látjátok majd, valami internetkávézóból netre töltve. Mi már a szerb határ felé tekerünk, az eső valószínűleg szakad, de hátha megint tévedtek a jósok, hátha kitart a szerencsénk. Belgrádban már van szállásunk, alig párszáz kilométer odáig. Köszi, hogy velünk vagytok, nagyon jólesik a biztatás! Jelentkezünk!

Minden, mi szem-szájnak ingere (low-budget kiadás).
Minden, mi szem-szájnak ingere (low-budget kiadás).

Update: délután látjátok és Szerbiából küldöm. Fasza!

 

Kitartás, fiúk! Majdcsak kitavaszodik… Egyébként is délnek mentek. So far…