Két hét az óceánon egy gigantikus hajó fedélzetén, ötszáz érdekesebbnél érdekesebb emberrel, utazóval, gondolkodóval, kalandorral és kutató lélekkel. Két hét teljes ellátással – az alkoholt is beleértve – csodálatos szigeteken kikötve, a természet szépségein ámulva, a mentális határainkat feszegetve. Nagyon nehéz lesz mesélni a Nomad Cruiseról.

A kikötőben álló hajó gigantikus. Minél közelebb vagy, ez annál egyértelműbb. Belseje kisváros – boltokkal, három étteremmel, színházzal, diszkóval, konditeremmel, kávézókkal, azon csodálkozom, hogy sétálóutcája miért nincs. De van. Négyszáz méteres sétáló-szint, egyben futópálya. Az óceán közepén róni a köröket határozottan izgalmasabb, mint a stadionban.

Az óriási mozgó tömeg harapja át a hullámokat, lassan és komótosan imbolyog, így két hétig olyan, mintha alapból négy sörrel a fejemben kelnék reggelente. Az étel kiváló, büféreggeli, büféebéd, vacsoránál különleges étlap. Messze a várakozásaimon felül. A közösség pedig elképesztő. El tudnátok képzelni egy olyan helyzetet, hogy három nap alatt kétszáz embernek bemutatkozva százkilencven szimpatikus, száznyolcvannal pedig szívesen beszélgetnél sokkal többet is, mert izgalmas, érdekes, színes?

Annyira intenzív az élmény, hogy néha találni a fedélzeten egy-egy agyleolvadással, vagy processzorfrissítéssel küzdő nomádot: állnak és bámulják a vizet, nem lehet hozzájuk szólni, tekintetük üveges, mozdulataik szórakozottak, beszédük álmodozó. Mindenki átéli. Túl sok ezt egyben befogadni.

A hajó először Alicantében köt ki. A spanyol tengerparti város híres bortermő vidék, már a rómaiak óta fő exportcikke ez a nemes nedű. Impozáns vár tornyosul a kopár sziklaszirten, számos kultúra nyomát megtalálni. Katalán negyed, arab negyed, fogyasztói társadalom-negyed sztárbaksszal és mekivel. Szerencsére ez utóbbi nem telepszik a hangulatra, a Costa Blanca, azaz a fehér part fővárosa üde és élő forgatag.

Kár, hogy csak egy fél napunk van felfedezni, de szerencse, hogy mindezt egy kiváló helyi idegenvezető segítségével tesszük, így nagyon sok érdekességet megtudunk. A sétálóutca például sokmillió (elfelejtettem a pontos számot) mozaikból áll és ha éppen márványfürdőszobát szeretnénk otthonra, a választható színek között ott lesz az alicantei vörösmárvány is, mely innen származik és különleges a színe (vörös).

A hajó gyomrában összesűrűsödött energia elképesztő. A saját életüket irányító vadak, az álmodozók, akik mernek tenni és elindulni a saját útjukon – legyen ez fizikális utazás, vagy az önmegvalósítás felé vezető rögös út. Randevút adnak egymásnak a nagy gondolatok, csak tátott szájjal és füllel ülsz, figyelsz, próbálsz raktározni a motivációból, hogy legyen belőle odahazára is, tartson ki sokáig.

Hihetetlen a nyitottság, ahogy egymáshoz közeledni, egymással beszélgetni tudunk. Nyilván itt könnyebb a helyzet, mint a valóságban, hiszen hasonló közegből érkeztetek, itt senki nem néz hülyének, ha azt mondod, hogy egyirányú a jegyem Brazíliába, hanem azt fogja mondani: király, vagy azt: nekem is. Egymást támogatva haladtok egy nagyobb fogalom felé, amely lehet a boldog élet, a lelki béke, a cél meglelése, önfejlesztés, vagy bármi, nevezheted akárhogy, sőt, el sem kell nevezni. A lényege ugyanaz: boldog és pozitív, koncentrált energia repíti a Sovereign monstrumát Brazília felé.