Jó egy hónap távollét után ismét európai földet taposok. Az éjféli gyorssal repültem, azzal is megyek tova, így egy egész napom van Lisszabon, Portugália fővárosának felfedezésére. A megmaradt brazil reálomat a repülőtéren beváltom euróra (ne tegyétek), majd a teljes összegből veszek egy napi buszjegyet.

És hogy miért elképesztő a Nomad Cruise? Facebookon felteszi a közösség a kérdést, hogy ki van épp Lisszabonban, és bizony lesz, aki épp ott lesz. Mivel ezek mindenhol ott vannak. Így a hajón megismert lengyel-német lánnyal fedezem fel ezt a kusza várost. Pontosabban megbeszéljük, hogy később találkozunk egy piacon, de még dolgoznia kell délelőtt, mert bizony, ezeknek a nomádoknak néha dolgozniuk is kell, nem csak koktélos képeket posztolni tengerpartokról.

lisszabon
Welcome to Lisabon!

Egy új város felfedezése

Szerencsére imádom egyedül járni egy új város utcáit, a málhám pedig maradhatott a gépen, hiszen csak köztes állomás Portugália, így vidáman forgok a zegzugos sikátorokban, meg a villamossíneken. Mindkettőből nagyon sok van. De akad itt vár a dombtetőn, zsibongás, bolhapiac, ahol ha lenne nálam készpénz, mindenemet otthagynám, hiszen nyolcvanas évekből származó versenyoverallok, bőrdzsekik leopárdmintás belsővel, katonai zubbonyok, szóval egy csomó olyan dolog, ami kell, bár fel soha nem fogod venni, esetleg farsangkor, szóval ilyeneket simogatok egy fél órán át.

A város maga gyönyörű és vidám, én pedig nagyon szeretem a gyönyörű és vidám helyeket. Lesétálok a tengerpartra, felsétálok egy másik dombra, átsétálok egy szomszédos kerületbe, visszasétálok az előzőbe, kisétálok a térre, besétálok a sétálóutcába. És ennyi séta után végre eljön az étkezés ideje, ahol rábízom magam Evelinre, mert ő már járt itt és evett is.

lisszabon
Tipikus lisszaboni utcakép

A gasztronómia epicentruma

Time Out Market, ennyit mondok. Egy piac, körben bódésorok, a bódékban a legkülönfélébb ételek gőzölögnek, párolódnak, sülnek, főnek. Csokoládés, boros, halas, tortás, tésztásbódék. Tenger gyümölcsei a tengerből és vadak a hegyek közül, zöldségcsodák, desszertcsodák, ellenállhatatlan sör. Természetesen nagyjából egymillióan vagyunk a piacon, a helyekre úgy kell vadászni, meg persze horribilisen drága minden, de ott eszi meg a fene, az ételem elképesztően finom, mit bánom én mennyibe kerül.

Szerencsére nem Lisszabonban élek, mert ha itt élnék, akkor minden nap a Time Out Marketen ennék egészen addig, amíg anyagilag teljesen le nem robbanok és hajléktalanná nem válok, de akkor meg a piac melletti kukáktól rugdosnának el a biztonsági őrök, mert még azután is próbálnék itt enni. Polip sütőtökös-burgonyapürével, spenóttal, ricottával, karamellizált hagymával. Barackos túrótorta és brigadero. Hibátlan.

lisszabon
Az avokádós-tojásos ráksaláta nem kevésbé volt finom.

Záróakkordok

Az ebédünket le kell mozogni, így a szitáló esőben ismét a nyakunkba vesszük a várost. Nekem titkon az a tervem, hogy annyit mászkálunk, hogy megint megéhezünk és mehetünk még egy kört a Time Out Marketen, de nagyon sokat ettünk, így nagyon nagy túrában kell gondolkozni. Még kisebb utcácskákat találunk, még meredekebb villamospályákkal, estefelé az emberek már kiülnek a kapualjakba csevegni. A bárok lassacskán megtelnek, így természetesen mi is betérünk egybe.

A város karácsonyi díszekbe öltözött, mindenhol fényfüzérek lógnak, vásárokat tartanak a tereken, valamint szembe jön egy ötventagú mikuláscsapat, akik hangosan énekelnek. Hát igen. Olyan tökéletes zárása Lisszabon ennek a tökéletes hónapnak, hogy szívem szerint még vagy hússzor elszóismételném a tökéletes szót, nyomatékosítás céljából. Barcelonástul, Alicantéstül, Teneriféstül, Zöld fokostul, Brazíliástul, na meg Nomad Cruzostul. Életem egyik legjobb döntése volt ez a hajótúra, mert egy olyan elképesztő közösség tagja lettem, ahol csak tanulni és motiválódni lehet.

Maradjatok velem, izgalmas dolgok jönnek (csak még nem tudom, hogy mik)!

lisszabon
Evelin épp belegyalogol az éjszakába.