A régészeti parkok mellett Ciprus szigetére is kíváncsi vagyok. Nem Páfoszra, hanem a természetre. Már az első reggel napkelte-futásra megyek, ez a kedvenc módom arra, hogy felfedezzek egy új helyszínt. A hajnali tenger partot ostromló hullámaival, a fűszálakat aranyra festő sugarakkal futok. Nézem a nagy kékséget magam előtt. Nem vagyok egyedül, egész sokan üdvözlik így az új napot. Idősek, fiatalok sétálnak az idilli reggelben.

ciprus paphos sátor
Olyan is akad, aki kint is alszik.

Kétkerékre!

Később kerékpárt bérelek. Éltem kint Angliában, menni fog a balos közlekedés. A boltba besétálva a kiszolgáló srác kér tőlem tizenöt eurót, majd ad egy egészen kiváló mountain bike-ot. Kaució, meg adatok, meg bankkártya, az nincs. Vigyem vissza, mondja, ez a kikötés. Gondolom úgy vannak vele, hogy egy szigetről csak nem lopok ki egy biciklit. De az is lehet, hogy a növekvő szakállam leküzdhetetlen bizalmat ébreszt benne.

A térképen már előző este kinéztem néhány helyet, ezeket sorban fel akarom keresni. Az egyiknél állítólag tengeri barlangokat láthatok, a másik a „Wild Beach” névre hallgat, ez önmagában elég. A harmadik egy tengerparti templom, a negyedik pedig egy hatalmas szurdok. Nagyjából hatvan kilométeres túrával számolok, ezért társam inkább a városban marad, aminek azért örülök, mert így tudok a magam tempójában haladni.

Bizony, ha egy random emberrel mész egy random nyaralásra, akkor az is random, hogy mennyire tudtok együttműködni. Mi jókat eszünk, viszont szétsétáljuk magunkat, én ugyanis meg nem állok, hajlamos vagyok napi húsz-huszonöt kilométereket is csatangolni, a lánynak már kell a pihenő, így a vad terepbringázásról inkább lemond.

ciprus kerékpár FILEminimizer
A legkülönfélébb tájakra eljutok a géppel.

A sziklák ezer arca

Így egyedül suhanok a széllel és szívom be a szigetet. Még mielőtt az első helyet elérném, a távoli ágak között valami furcsaságot veszek észre. Mintha egy hajó megdőlt árbocát látnám a távolban, így lekanyarodok az útról és a titok után eredek. Az Edro III tengeri roncsaira lelek. A teherhajó tizennyolc éve futott zátonyra egy vihar alatt, azóta kísértetek lakják és éjszakánként a vas nyújtózkodását lehet hallani, ahogy próbál a szikláktól szabadulni.

edro iii cyprus
Az Edro III roncsa.

A tengeri barlangok már a „vadparthoz” tartoznak, hófehér kövek versengenek vörössel, sárgával, a gyér növényzet kétségbeesetten kapaszkodik a talajba. A víz természetellenesen szép. Egy kanyarral később a szétmorzsolódott, éles sziklák eltűnnek és gyönyörűen formált, lágy vonalakkal festett kövek veszik át a helyüket. Még egy kanyarral később óriáshegy türemkedik az égnek, sirályok köröznek körülötte, a lábánál játszó emberek pedig maguk válnak játékkatonákká a gigász árnyékában.

Már egy ideje terepen haladok, áldom az eszem, amiért az öt euróval drágább mountain bike-ot kértem. Jön a patakátkelés, majd jön a szurdok, melybe ugyan kerékpárral nem tudok leereszkedni, meg tudom azonban mászni körbe a földúton. Igen, ez egy rossz döntés, mint ahogy a fél liter víz is az. Nagyjából egy órányi kétségbeesett hegymászás után és természetesen öt deci vízzel később visszafordulok, de csalódásról szó sincs: gyönyörű úton szenvedek, gyíkok szegődnek társul, hűsítőn fúj a szél a hegytetőn. Tudom azonban, hogy ha a másik irányba ereszkedem le, akkor ezt valahol majd megint meg kell másznom, így inkább a szimpatikus „Napsugár” étteremnek fordulok, melyet még idefelé kinéztem.

ciprus szikla FILEminimizer

Ciprus szezonon kívül: Természet és néplélek
A Wild Beach arcai.

Néplélek

Tengeri hal az ebédem, meg egy korsó hideg sör. A személyzet brit, mint ahogy a sziget jelentős hányada is, a másik jelentős hányada pedig orosz. Annyira sok a brit és az orosz, hogy még boltjaik is vannak. Nyilván érthető, hogy az angolok mit keresnek itt, itt is rossz oldalon közlekednek az autók és még a nap is süt. Az oroszok pedig imádják az olcsóbb balkáni tengerpartokat, ha a Balkánon van az, ha nem.

Mert Ciprusnak azért van egy erős balkáni bája. Az első étteremben, ahol eszünk, harminchárom euró a számla, harminchétből kérek vissza, negyvenből kapok. Egy másik étteremben a tulajdonos felolvassa a Guinness címkéjét, mert őt érdekli, majd meghív egy triatlonversenyre, ahol ő úszik én meg tekerek majd. Egy harmadik étterembe déli csúcsidőben megyünk, csak helyi arcok ülnek bent, ami általában a legjobbat jelenti. Gyerekek ordítanak minden sarokban, a dohányzás megengedett, így az ordító és vergődő gyerekek között nyomják el az egymással ordítozó felnőttek a csikkeket, dobálják el a csontokat, törlik a kezüket az abroszba, borítják magukra a salátát, meg csak úgy, általános káoszt okoznak minden ismerős felbukkanásával. Természetesen itt a legfinomabb és a legolcsóbb az étel.

Ciprus szezonon kívül: Természet és néplélek

 

Megannyi felfedezendő arca és része marad Ciprusnak négy nap után, ezen nincs is mit csodálkozni. Megértem az oroszokat és az angolokat, én is el tudnám képzelni magam a szigeten pár évig. Innám a hideg helyi sört, a Leont (persze, hogy van több, de ez ízlett is), bejárnám a partjait és hegyeit, vagy csak feküdnék a homokban és tennék a világra, mert itt az ember egy kicsit az ókori görög istenségekkel táncol, e mellett meg nem nagyon kell más.

Nézzétek meg a videót is!