Vízibiciklizés a Dobrudzsa-fennsíkon át

Szégyenérzet nélkül eszünk. Mit eszünk, falunk, zabálunk, pusztítunk el mindent, ami utunkba kerül. Különösképp, ha édességről van szó. Csokihalmok és süteményhegyek tűnnek el nyomtalanul a környéken. Ugyanis ha naponta tíz órád tekeréssel telik, akkor...

A Havasalföld furcsa idillje

Szerbia temérdek pozitív meglepetése között előkelő helyen szerepel a kávéjuk, ugyanis még a legutolsó helyen is minőségi feketét szolgáltak fel. Nekünk meg úgy kell az a napi egy-két koffeinlöket, mint szomjazó földnek az eső,...

A Vaskapun át, viharoktól űzve

Nehéz a feladatom, nagyon nehéz. Belgrád óta annyi élmény ért minket, olyan tájakon haladtunk, olyan emberekkel ismerkedtünk meg, hogy emlékezni is kihívás, nemhogy felsorolni. A lányoktól négy nap után vettünk búcsút, hogy a holtláp...

Fontos szerelmi vallomás Belgrádhoz

Igazából nem egy, vagy két napot pihenünk, hanem négyet, de nem a pihenés miatt, hanem Belgrád miatt. Éreztem én már először is, hogy ez a város más, hogy ez érdekesebb, ez másabb, ez furcsán...

Szerbia-felsőn át Belgrádig

Ott tartottam, hogy Dunafalván alszunk. Reggel terhes fellegekre ébredünk, az eső is szemel, de legalább zöld a fű, a tehenek élvezik. És hogy mennyit számít a menetszél: az első két nap 16 kilométer per...

Budapesttől a szerb határig

Nem vagyok egy panaszkodós típus, tudjuk le gyorsan az elején: a szembeszél, na annak már a fene a pofáját. A helyzet, hogy fizikailag Gáborral életünk egyik legjobb formájában vagyunk, ő épp most kvalifikálta magát...

A Fekete-tenger messze van, de már mindegy!

Tavaly Gáborral letekertünk Egerből a Balatonhoz, megkerültük, visszajöttünk, közben meg úgy éreztük, hogy ez nagyon jó. Mármint bicajjal úton lenni. Gondoltuk, hogy idén akkor lemegyünk Gibraltárra, de egy kicsit nagy ugrásnak tűnt. Így kerestünk...

A megkésett, de nem elfeledett utolsó nap

Csúszott ez a zárófejezet. Nagyon egyszerű oka van: nem szeretek a végéről írni. Arról, hogy befejeződött a túra, hogy már nem Toscana, már nem Szlovénia, nem is autóban, hanem egyhelyben. Tudtam, hogy a cikk végén...

Velence is útba esik

Hajnal az olasz utakon: szitáló eső, ködbe burkolózott táj, álmos tenger álmos kikötőkkel. Ha megy az autó, minimum két ember mindig ébren, az egyik általában a sofőr. Akkor állunk meg pihenni, ha a beszélgetés...

Csak szépen, nyugodtan!

Ha az idefelé vezető úton nem kapkodtunk, visszafelé még annyira sem fogunk, születik meg a döntés. Két napra leosztjuk a távot Szlovéniáig és nekiindulunk a domboknak. Olaszországban egyébként sem jó ötlet sietni, minden sarkon...

RANDOM