Barcelonából jöttünk, mesterségeinknek van ötszáz címere. Mi vagyunk a Nomad Cruiserek, járjuk az óceánt a nagy hajónkkal és most Tenerife szigetét vesszük be. Tenerife egy kiváló digitális nomád központ, villámgyors nettel, közös irodákkal dolgozni, ráadásul a szigeten található ezerféle domborzati képződmény ezerféle mikroklímát teremt, így mindig izgalmas az ittlét.

Ez annyit jelent, hogy verőfényes napsütésben tódulunk ki a hajó gyomrából, negyven méterrel arrébb már bőrig vagyunk ázva, még negyven méter múlva pedig megszáradtunk egy újabb kitörő napviharban. Persze most sokan legyintetek, hogy ez túlzás, de nem az. A Tenerife Work&Play borkóstolót szervezett az érdeklődőknek, és hát tudjátok, engem a bor kifejezetten érdekel, így a buszra csődülő tömeg egyik utasa vagyok én is.

Tenerife, az örök tavasz szigete
Ott jön az egyik reggeli zápor

Útközben a bölcs vulkán, a Teide is megmutatja hasát egy pillanatra a felhők között, a nap kisüt, az eső elered, a szél feltámad, a hőség visszatér, egy zápor meglep, az időnek tavasz, nyár, ősz és tél illata van. A sziget befőttesüvegjeiben élő békáknak valószínűleg színtiszta izomból van a combjuk, annyit mászkálnak a létrán fel-alá.

Valamivel kevesebb, mint egy óra buszos túra után gyanúsan sok lesz körülöttünk a szőlő. Máshogy telepítik, közel a földhöz futnak az ültetvények. Természetesen az éghajlat is más, a szőlőfajták is mások, itt a levelek továbbra is fent vannak, csupán kicsit sárgábbak. A Monje családi pincészetét látogatjuk meg, akik 1750 óta művelik Tenerife szőlőhegyeit.

Tenerife, az örök tavasz szigete
Ott bujkál a Teide, hósipka fedi kobakját

A pince bemutatása után megkezdődik a kóstoló, három tétel van az árban, a harmadikhoz már tálalják a rendkívül bőséges ebédet is, sok-sok helyi fogással, melynek a háromnegyedét már elfelejtettem, de nagyon finomak. Annak, hogy a harmadik (egyben friss, könnyű, ízletes) tétel korlátlanul terem az asztalon, semmi köze ahhoz, hogy nem emlékszem az ételek pontos nevére, csupán nagyon sokat kaptunk nagyon sok fogásból.

A felszolgálók profik, sürögnek-forognak, hozzák az ételeket, mindig nevetnek. A jókedv hamar szétterjed a társaságon (továbbra sem a korlátlan bor az oka), készülnek a csoportképek. A kilátás egyébként egészen páratlan, alattad a tengeróceán, lent kéklik a messzeségben, fölötted a hegyek, előtted a szőlőültetvények. Ezen a teraszon is a végtelenségig el lehetne borozni.

Tenerife, az örök tavasz szigete

Tenerife, az örök tavasz szigete
Monjeéknél csupa vidámság az élet

De egyszer minden jónak vége szakad: könnyes búcsút veszünk a borászattól és visszavisznek minket a városba. Van még idő a hajó indulásáig, így sétálni megyünk. Ez azért jó, mert tudok fogkrémet venni, nem kell a szobatársamét nagy titokban, hajnalonként a fürdőbe kisurranva használni. Meg azért is, mert beleszippanthatok egy kicsit Tenerife tengerparti levegőjébe, ahol az utcákon zöldellő fák alatt készülnek a karácsonyra, színes házak sorakoznak, különös fák állnak a parkokban és robogók szaladgálnak mindenfelé.

A hajóra csupa élménnyel (és fogkrémmel) térünk vissza, megbeszéljük, hogy ki mit csinált, integetünk a lemenő napban fürdőző városnak (most épp esik, vagyis süt a nap). És a Sovereign már újra úton, hasítja rendíthetetlenül a csíkot az óceán hatalmas testére. Vacsoránál újabb fogásokat kóstolok meg a naponta változó étlapról, majd elteszem magam holnapra.

Tenerife, az örök tavasz szigete

Csak vicceltem, irány a koktélbár, majd a tánctér. Két hetet kibír az ember alvás nélkül.