Recifeben fogok egy Ubert, hogy eljuttasson az új szállásomra. A sofőrrel kézzel-lábbal hadonászva megbeszéljük, hogy én magyar vagyok, neki meg van egy acais bódéja, így rendkívül szimpatikusak leszünk egymásnak. Nem is bánom, mivel este van, az utak egyre vékonyabbak, sőt, megszűnik az aszfaltozás is, ellenben megjelennek a nem túl bizalomgerjesztő, sörrel lavírozó fiatal csoportok a házak tövében, az épületek egyre romosabbak, az egyik roncskocsi ablakából pedig épp egy gebe ló legeli ki az üvegszilánkokat.

A sofőröm azt mondja, hogy ez egy nem túl jó környék. Nahát, lepődöm meg. Kitesz az állítólagos cím előtt, becsöngetek, ő pedig járó motorral várja, míg kinyitják nekem. Couchsurfingelni fogok, a vendéglátómnak sok-sok pozitív referenciája van, így rendben kell, hogy legyen. Azonban hogy mennyire rendben van, arra még én sem számítok. Kiderül, hogy egy nagyutazó, jófej házaspárhoz kerültem, akikkel színes és izgalmas napokat töltök majd együtt.

Recife, a legbrazilabb brazil élményem
Kontraszt: a zöldben megbúvó favelák és a felhőkarcolók a szomszéd utcában.

A brazil rövidital-tapasztalás

Flavio és Tania bemutatják a lakást, elmondják, hogy világosban nyugodtan mászkáljunk bármerre, sötétedés után pedig egyáltalán ne menjünk ki az utcára. Megnyugtatnak, hogy a kamerarendszernek és a szöges kerítésnek hála a ház nagyon biztonságos. Én megnyugszom. Aztán jön az első este programja: a Cachaca-kóstoló (ejtsd: kacsasza-kóstoló). A Cachaca egy cukornádból készülő rövidital, a brazilok egyik nagy kedvence, számos koktél alapja.

Flavio az asztalra tesz öt különféle változatot és gyorstalpalót tart a fogyasztásáról. Négyen vagyunk, a vendégül látó páron kívül egy Amazonasból érkezett lány is velünk tart, szintén surfer. Szóval a sima cachasát csak úgy lecsapod, van, amelyiket ízlelgeted, és van a különleges változat: ezt egy ismerőse csinálja, bent kell tartani egy kicsit a szájüregben és csak utána lenyelni. Na most, harminc év alatt lecsúszott már a torkomon vagy két deci rövidital, de ilyen élményben még egyik sem részesített, mint ez a vad ördögkönnye. Éget, mar, tüzel, pezseg, bugyog, zsibbad, lefagy és átforrósodik tőle a torkom és a szám, másodpercenként váltakozva. Nagybetűs élmény.

Recife, a legbrazilabb brazil élményem
Egészségetekre! Az utazás lényege egy képen.

Olinda, a gyarmati gyémánt

Másnap kibuszozunk a közeli Olindába, mely a világörökség része és Brazília egyik leghíresebb gyarmati kori települése. Neve Portugálról fordítva nagyjából azt jelenti, hogy „milyen gyönyörű”. Macskaköves utcák, színes házak, templomok, pálmafák, kókusz. Tápióka-piac, brigadero-kóstoló, turistáskodás, mászkálás, felfedezés. Annak ellenére, hogy Flavio reggeltől dolgozik, amint leteszi a műszereket (orvos), már rohan is hozzánk, hogy ma is tudjon mutatni valamit az országából.

Járjuk a várost, szívjuk be a hangulatot. Dombokra kaptatunk fel, majd ereszkedünk alá. Megnézzük a híres Szent Benedek templomot, ahol a barát-shopban (ezt én találtam ki, nem ez volt a neve) a szerzetesek által készített ékszerek, festmények, könyvek megvásárlásával tudjuk a templom helyreállítását támogatni. Flavio és Tania nem siet sehová, az egyik piacon egy órán keresztül néznek sapkát, egy másikon pedig csak úgy dolgokat, szintén nem kapkodva. Más ritmusban folyik itt az élet, de nagyon mókás ezt európaiként látni. A sör szerencsére ugyan úgy folyik a csapokból, így ma este ezé az italé a főszerep: ismét történelmi pillanatot élek át alkoholi ízekre kíváncsi pályafutásom során: az egyik sör savanyú, romlott mangó, de ami ettől is viccesebb, hogy ennek ellenére kifejezetten érdekes és finom is.

Recife, a legbrazilabb brazil élményem
Olinda egy kis ékszeresdoboz.

Cápaveszély

Természetesen utolsó estére is van vendéglátóimnak terve: elmegyünk egy szupermarketbe, hogy a helyi borokkal is tegyünk egy próbát. Na most a bevásárlás egy fél napos program, főleg, hogy bejárjuk Recifet is: kevés az idő, így legalább autóból lássam, hogy milyen a város. Minden kerületről mondanak egy-két érdekességet, nosztalgiáznak egy sort, sorra felkeressük a fontosabb épületeket, az érdekesebb helyeket. Megállunk a tengerparton, ahol fiatalok ülnek a hullámokat nézve, kerékpárosok tekernek a kellemes esti, sóillatú levegőt szívva, rákokat raknak a cachasába, valamint ilyenkor is nyüzsög a piac.

A parton található “cápaveszély, sekély víz, elsüllyedt tárgyak és erős sodrás” tábla alapján úgy gondolom, hogy jó döntés volt 50 kilométerrel lejjebb menni az első hetekre. Állítólag az elmúlt 20 év során Recifenél történt a legtöbb cápatámadás egész Brazíliában, mert az ember megint kikotort valamit valahol az óceánban, a cápák meg azóta ide járnak falatozni.

Recife, a legbrazilabb brazil élményem
Egy megnyugtató felhívás a tengerparton.

Apropó, falatozás: valódi gurman borkóstolót tartunk sajtokkal, olívával, friss kenyérrel, szalámival. Szerencsére Flavio és Tania nagyon szeretik a jó italokat, a közös témánk így alapból adott. Kifogástalan három napot töltök velük Recifében, ahol lenne még mit nézni, azonban nekem indul a gépem haza. Bizony haza, mivel pont úgy megyek vissza, mint ahogy kijöttem: spontán döntéstől vezérelve, hogy a családdal tölthessem a karácsonyt. Brazília állítólag itt lesz még pár évig.