Úgy döntünk, hogy ellógunk Sopronba, onnan meg kilógunk Ausztriába, ha már mellette fekszik. Nem kell sokáig győzködni egymást, pláne, hogy egy nemzeti parkot nézünk ki, ahol még skywalk is van. Nemzeti parkokban, valamint magas helyeken mindenki szeret lenni, így bepattanunk az autókba és meg sem állunk a célig.

A Hohe Wand a bécsiek, valamint a magyarok kedvelt kirándulóterepe: Budapesttől nagyjából három óra autózásra van, Bécstől meg összesen egyre. Ez ugye azt is jelenti, hogy néha roppantul sok turista tud a különböző jelzésű ösvényeken összeverődni, éppen ezért mi kifejezetten rossz időben megyünk, zimankó idején, hogy zavartalanul tudjuk ne élvezni a parkot.

hohewand
Spoiler: ez már a csúcs.

Kecskepark

Persze miért szólna közbe egy kis eső, egy kis szél, így túrabakancsokban és télikabátokban nekiveselkedünk az igencsak meredek ívű hegy oldalának. A hegyet úgy kell elképzelni, mint egy dombok tetejére rakott, rücskös tortát. Ez állítólag a hazánkhoz legközelebb eső „igazi alpesi jellegű hegyvonulat”. Vaníliából van.

Utunkat számtalan szemtelen hegyikecske kíséri. Nem félnek az embertől, nyugodtan legelészik, amit a kecskék legelészni szoktak, de olyan körülmények között, hogy a kötéltáncos artisták visszaadnák a diplomájukat, ha látnák. A kecskéknek ugyanis elég, ha a jobb mellső patájukon található körmük utolsó milliméterével meg tudnak kapaszkodni egy fűszálon legördülő hajnali harmatcsepp hátán. Bárhol és mindenhol ott vannak, a függőleges sziklafalakról bámulnak minket rágógumit rágva.

hohewand
Íme egy kecske, kevésbé extrém körülmények között.

Skywalkers

Mi felszenvedjük magunkat a fémlétrákon, barlangok tövén át, vékonyka ösvényeken. A háttér egyre szebb, főleg, amikor az esőfelhők kicsit arrébb vonszolják terhes hasaikat és egy pillanatra még a Nap is kisüt. Vagy inkább csak sejtet, azt mondja, haha, ne örülj, csak szórakoztam, majd elbújik ismét.

Szerencsére nem feltétlenül kell ahhoz napsütés, hogy a csúcsról elénk táruló panorámát élvezni lehessen. Ausztria zöldellő mezői, apró kis falvai alattunk, ahogy a tortánk cukormáz-tetején állunk. Nézzük a tájat, szavak nem kellenek, betölti az érzékszerveket a látvány. A messzeségben talán esik, az is lehet, hogy hó, de minket itt most semmi nem zavar.

hohewand
Pad, kilátással. El lehet itt üldögélni.

És mindezt megkoronázza a skywalk, a semmi közepébe meredő sétáló-kilátó, ahol a lábunk alatti rácsokon lenézve százhúsz méter mélység szédít. A szikla falából áll ki, vadul tartja magát lehetetlen pózban, mintha egy nagy fém-hegyikecske lenne. Nem győzünk betelni az élménnyel, ide-oda mászkálunk rajta: gond nélkül megtehetjük, talán ha két másik turistával találkozunk egész nap. Hiába, időpontot tudni kell választani.

hohewand
Szédülés: ezt látod a skywalkon állva.

Hohe Wand

Lefelé mintha repülnénk. Ez két dolognak köszönhető, egyrészt feltöltött minket a csúcs, másrészt ha két órán keresztül mászol, akkor a lejtő valahogy olyan könnyű lesz. Más utat választunk, van itt minden: végtelen túralehetőség, gyerekeknek kalandpark, kíváncsiknak múzeum és tájház, menedékházak, kilátások. Ráadásul a lustábbak autóval is feljöhetnek a csúcsig, ha fizetnek érte valamennyit, így még jobban örülünk neki, hogy szezonon kívül érkeztünk. Ha ugyanis valahová gépjárművel be lehet hajtani, akkor szép időben tízszeres a népszorzó.

Közel egy egész napot töltünk a Hohe Wand felfedezésével, de nyugodtan lehet ide egy egész hétre is tervezni. Most, hogy írtam róla, már vissza is akarok menni. Azt mondják, hogy nagyon rossz idő jön, sok esővel és hideggel. Pont ideális.