Irány Athén!

Megkezdődött a határozatlan ideig tartó telelésünk. Nem tehetek róla, ilyenkor besózzák a fenekemet és nekiindulok a világnak. Nagy segítség ebben a Nomad Cruise, amelyen tavaly is részt vettem és most is szép szeletet kikanyarít ki a kaland-tortából magának. Ezeket a sorokat Athénból írom, méghozzá nagyon sietve, mert nemsokára elindulunk vacsorázni a többiekkel. Meg persze Happy Hour alatt egy pohár bor ingyenes a hostelünkben.

Itt eleve lakik egy rakat „kolléga”, vagyis a szintén Athén-Dubai hajójáratra váró utas. Legtöbbjük utazó, helyhez nem kötött, interneten dolgozó kalandor, akik úgy képzelik el az életüket, hogy nagyon sokszor máshol kelnek. Kifejezetten érdekes életmód, a maga pozitív és negatív oldalával. Van köztük, aki már 150 országban járt, de szerintem az átlag is 50 fölötti.

Már a repülőn együtt utazunk páran, egy óra alvás után, reggel hétkor koccintunk, hogy mégis megalapozzuk az elkövetkező hónapokat. Merthogy hónapokig is eltarthat majd az út. Ha már Dubaiban kötsz ki, nem akarsz egyből hazarepülni, sok ország sokkal jobb áron elérhető onnan. De ne siessünk ennyire, mielőtt még kikötünk Dubaiban, Athént is be kell vennünk.

Athén, a büszke bohém
Indulásunk az ismeretlenbe.

Az első randi

– Athén az a csajod, akit imádtál, de húsz éve nem láttátok egymást, és eléggé megviselte az élet, szóval inkább csak nosztalgiáztok, amikor beszélgettek – mondja Curtin a repülőúton. Ő visszatérő vendég ide, de visszatérő vendég ő nagyon sok helyre a világon, saját állítása szerint is mindenhová való. Én imádok utazni, de Magyarországfüggő vagyok, így érdekes látni, hogy néhányan egyáltalán nem ragaszkodnak a szülőországhoz. Egy svéd lány erre azt mondja, hogy Svédországban hideg van, szar az étel és unalmasak az emberek, szóval nehéz ragaszkodnia hozzá.

Hogy Athénhoz tudok-e majd ragaszkodni, az más kérdés. Érkezés után élőhalottként próbálunk asszimilálódni Mátéval, merthogy ő lesz a fő társam erre az útra. Este harminc-negyvenen összegyűlünk egy Air BnB-ben, full panoráma, fölötted a hegy, alattad a város, nem merem megkérdezni, hogy mennyibe kerül ez a pecó, mert lehet, hogy kiesik a kezemből a pohár. De a tetőn való borozást akkor is lehet élvezni, ha nem a tiéd a tető, gyorsan megy az alkalmazkodás.

athén éjszaka ingervadász
Kilátás panorámával. Adja.

A második randi

Egy kiadós alvás után másnap a nyakunkba vesszük a várost, keringünk vadul az utcákon, van, amelyik szeméttel borított, szétgraffitizett, egy másikon a legnagyobb pompa és csillogás. Egy gyanús sarkon befordulva átvágjuk magunkat háromszáz húspulton, majd a halpiac kellős közepén találjuk magunkat, forgok, mint egy búgócsiga, mert homárok, rákok, tintahalak, sima halak, kagylók bámulnak rám jégre fektetve, én meg pont a homárokat, rákokat, tintahalakat, sima halakat és kagylókat szeretem a legjobban megenni.

Fűszerbódé, tengernyi magvak, olívabogyó-kóstoló, illattenger, ízorgia. El kell tűnnünk a piacról. Egyébként is úgy költekezünk, mint a királyok, mert ha éppen felfedezel, akkor jól akarod csinálni, érdekel minden, ami ehető és iható.

halpiac ingervadász
Ide szeretnék kerülni, ha meghalok.

Kinézzük Athén legmagasabb pontját és a lehető legváltozatosabb utcákon, macskatengeren, város közepi óriássziklán és parkokon keresztül sikeresen meg is másszuk, hogy fentről csodálhassuk a háromszázhatvan fokos panorámát. Innen már látszik a tenger, az Akropolisz magasztosan trónol a város közepén, hófehér háztenger ameddig a szem ellát. Meg macskák.

Ugyanis a kutya és a macska városlakónak számít a görög törvények szerint, még akkor is, ha gazdátlan. A kutyákat chipelik, oltják, valamint nyakörvet kap mindegyik, így ha esetleg baj lenne, felhívhatják a nyakörvön található telefonszámot és a városgondozás segít rajtuk. A macskákat nem tudják befogni, így őket csak etetik és itatják. Mindegyikük dagadt, fényes bundájú, gőgös és lusta, egyszóval: macska.

athén macskák ingervadász
Átvették a város fölött az irányítást, nem kérdés.
athén panoráma ingervadász
Athénban él Görögország lakosságának a fele, hatmillió ember. Ez látszik azért.

A harmadik randi

Hogy az állat állampolgárnak számít, már Jimmytől tudjuk, aki a harmadnapi felfedezésünket vezeti. Ingyenes városnéző túra, egy rakás nagyobb helyen találni ilyet és nem tudok semmit jobban ajánlani, mint ezeket. Egy helyi mutatja be a várost a helyiek szemén keresztül, ráadásul ha unod – amire nálam még nem volt példa – akkor csak simán lelépsz róla.

Jimmy három és fél órán keresztül kalauzol minket Athénban, az agya egy szivacs, angoltanár, rögbicsapat-vezér, idegenvezető, sommelier, büszke apuka és történész egyben, mindent tud mindenről is, elképesztő élmény hallgatni. Mesél mitológiáról, történelemről, sztorikról, aktualitásokról, tényleg annyira átfogó és intenzív a túrája, hogy nem győzünk hálálkodni a végén. Itt nézhettek utána: Urban Free Tours.

urban free tours athens
Jimmy középen, körülötte a meglehetősen elégedett turisták.

Athén felfedezése nagyon jól megy az első két napon. Lépten nyomon nomádokba botlunk a hatmilliós városban, elég vicces, hogy a legkülönfélébb helyekről integetnek feléd. Eszünk és iszunk, amit tudunk, a megunhatatlan gyros, souvlaki, sajtos-spenótos lepény, fetával töltött ezmegaz, helyi kézműves sörök, görög szőlőfajtákból készült borok. Kész szerencse, hogy nemsokára indul a hajó, ott sokkal nehezebb költekezni, mert már be vagy fizetve.

Legyen még több

A görög néplélekkel menet közben sikerül valamelyest megismerkedni. Büszke nemzet óriási történelemmel és hagyományokkal, makacs, de hősies, ami persze nem is csoda, ha ilyen makacs és hősies alapokra építkezel, meg kitalálsz olyan apróságokat, mint a demokrácia, vagy az olimpia. Vagy ezer másik, ténylegesen világot formáló ötlet. És ha egyszer megérted, hogy maga az elő történelem vesz körül, akkor hajlandó vagy megbocsájtani az amúgy minden nagyvárosra jellemző lehúzást, turistacsapdákat, tucatboltokat, értelmezhetetlen káoszt, és azt is elfogadod, hogy az étteremben az első húsz percben nem szólnak hozzád. Mert itt így szokás. Ne menj étterembe, ha sietsz. Bár ha sietsz, akkor a világon sehol nem kéne étterembe menned, mert az étkezés egy szeánsz, egy ünnep, szóval meg kell tisztelni.

őrségváltás athén ingervadász
Az őrségbe bekerülni például óriási megtiszteltetés, mert a hazádat képviselheted.

Befejezem mára. Előre elnézést, ha ez a blog kicsit megint kusza lesz, de jobbnak tartom, ha menet közben írom, azonnal megélve és kiadva a benyomásokat, mert ez az igazi, ez az elsődleges, az aktuális, nektek is így izgalmasabb, nem összeszedetten, ráncfelvarrva, átgondoltan. Ha túl sok minden át lenne gondolva az életemben, akkor most nem egy Athéni hostel-kávézóból írnék jazzt hallgatva, hullahopp-karikák és cirkuszi jelmezek közül. Jól van ez így.

Athén, a büszke bohém