Kalózveszély

Görögország és Jordánia után elindulunk Délnek a Vörös-tengeren. A kapitány utasítása alapján kijárási tilalmat rendelnek el a fedélzetre sötétedés után, valamint igencsak marcona ábrázatú és felépítésű úriemberek érkeznek a fedélzetre. Csupán állig felfegyverzett különleges katonákról van szó, és csupán az esetleges kalóztámadások visszaverése miatt csatlakoztak hozzánk. Annyit vicceltünk a kalózokkal a hajóút előtt, hogy az élet nyom egy kis fricskát az orrunk alá.

Szerencsére ez az egész csak elővigyázatosság, bár valami legenda kering a fedélzeten, hogy egy kisebb hajó próbált közeledni felénk, de hamar visszafordították. Nem tudom, hogy igaz-e, a lényeg, hogy eseménytelenül telnek a napjaink a Vörös-tengeren. Már ami a kalóztámadást illeti.

Vörös-tenger: kalózok és közösségépítés
Nem minden hajó rossz hajó.

Napjaink

Hiszen amúgy a legkevésbé sem eseménytelen egy Nomad Cruise. Sőt, annyi minden történik egy nap alatt, hogy vigyázni kell a túltelítődéssel. Délelőttönként előadásokat hallgatunk egymástól: nyelvtanulási kisokos, a dopamin-megvonás hatásai, filozófiai eszmefuttatás önmagunk megtalálására, az elutasítás ereje, hála-napló írása, saját testünk és lelkünk ismerete, különféle üzletmodellek bemutatása, történetmesélési tippek, fotós kurzusok, a testbeszéd figyelése, csak hogy néhány témát említsek.

Mindez a barátaid körében, hiszen ha találsz egy közösséget, akikkel megértitek egymást, a világnézetetek megegyezik, egyformán gondolkoztok az életről, akkor közülük néhányan óhatatlanul a barátaiddá válnak. Túl sok mindent éltek át ahhoz, hogy ne így legyen. Persze itt is akad olyan, akivel kevésbé vagytok egy hullámhosszon, de akad olyan is, akivel beszélnetek sem kell már, mégis értitek egymást.

Vörös-tenger: kalózok és közösségépítés
A fedélzeten meghitt nyugalom.

Sokszor csak nézem a végtelen vizet és befogadom a pillanatot, előttem az ebédre felszolgált friss hal, vagy amit épp megkívántam. Pizzaszelet, hot-dog. Zöldségek és gyümölcsök. Csokoládépuding, vagy krémes. Jól tartanak bennünket, szinte lehetetlen nem pluszkilókkal elhagyni ezt a helyet.

Természetesen ehhez hozzájárul a korlátlan ital is. Nem berúgni akarsz, de a pezsgőfürdőben ülve lecsúszik egy-két koktél, a vacsorához megiszod a borodat, a kocsmában jöhet egy sör is. Majd egy hétig nincs most szárazföldi kirándulás, a kikötők, melyek mellett elhajózunk, vagy alkalmatlanok a monstrum befogadására, vagy nem a legbarátságosabb országokról van szó.

Vörös-tenger: kalózok és közösségépítés
Nagyon látványos helyeken lehet itt reggelizni.

Közösség

A hajón közösség kovácsolódik, mintha az emberiség egy kis megmaradt csoportja lennénk a vízen hánykolódva, jövőt tervezgetve. Tele vagyunk ötletekkel, ráadásul az ötletek további ötleteket szülnek, így egymást támogatjuk energiával és lelkesedéssel. És néha a lelkesedés átragad a többi utasra is – akik lényegében spanyol nyugdíjasok – leülnek közénk az esti zenélések alatt, táncolnak velünk a diszkóban, beszédbe elegyedünk a jacuzziban, vagy a szaunában.

Társasjátékokat is játszunk, némelyik annyira jó, hogy hajnali ötig megy a parti a könyvtárban. Egyedül az alvásra nem maradna idő, de már tapasztalt cruiser vagyok, most már tudom, hogy tisztelni kell a testet, mert az élmény rovására megy, ha túltolom. Így a tizenhét estéből legalább kétszer lefekszem hamarabb.

Vörös-tenger: kalózok és közösségépítés
Formák játéka.
Vörös-tenger: kalózok és közösségépítés
Színek játéka.

A Nomad Cruise egy nehezen szavakba önthető élmény. Vacsoránál mindig másik asztalhoz ülünk, mert az érdekes beszélgetések garantáltak, a különleges karakterek és élettörténetek garantáltak. Megismered ezeket az embereket és meg is érted őket. Töredékét nem tudom leírni annak, hogy mitől ennyire különleges az egész, csak átélve érthető meg.

Egyik délután kapunk egy lélegzetelállító naplementét, rohanok le a kabinomba a fényképezőért, de megállít az egyik ismerősöm egy pillanatra, szóval inkább egymással beszélgetve élvezzük, míg a nap bele nem fullad a tengerbe, vörösen, izzón, hogy átvegye a helyét a megnyugtató sötétség és a hullámok éjszakai éneke. Egy kép lehet, hogy többet mond ezer szónál, de egy megélt élmény többet jelent, mint ezer kép. Jó helyen vagyok.