Egy újabb ország

Omán. Semmit nem tudok róla, csak annyit, hogy még nem jártam ott. De ez Jordániára is igaz volt és nagyszerű meglepetést okozott. Bár ott legalább tisztában voltam azzal, hogy hová megyek. Salalah neve semmit nem mond, hacsak nem magyarul akarom kiejteni, mert akkor táncra perdülök tőle.

A salalahi kikötőben már annyira nincs kedvem táncolni. Óriáskonténerek mellett ácsorgunk, várjuk a transzfert, amely bevisz minket a városba. De nem a városba visz, hanem lerak mindenkit egyenesen a hiénák ketrecébe, a helyi taxisok közé, ahol disdásák susogásától és a világ legjobb árajánlataitól terhes a levegő.

Omán két arca - Salalah és Muscat
Az első “látványosság”

Végül sikerül megállapodnunk egy taxissal, hogy egész nap hurcol minket Salalah látványosságai között, majd a végén megkapja a maga járandóságát. Hamarosan a gázpedálra is tapos, mi pedig száguldunk az autópályán egy új város felfedezésére.

Kötelező turizmus

Első megállónk az úgynevezett palota, ahová nem lehet bemenni, így az utcáról nézzük a homokszínű falakat. Nagyon izgalmas program. Utána elmegyünk a közeli soukhoz, vagyis piachoz, amelyről lerí, hogy a magunkfajta hülye cruiserekre szakosodott, füstölő illata vegyül a bóvli arany csillogásával, óbégató árusok, haszontalan áruk tömkelege.

Omán két arca - Salalah és Muscat
A gyanús souk.

Innen kisétálhatunk a tengerpartra is, ahol az első pozitív élmény ér: hófehér rákok nagyon érdekes tornyokat ásnak a homokba, miközben kotringolnak le a föld alá. Sajnos túl félénkek és túl gyorsak, lefényképezni szinte lehetetlen őket, nem is próbálkozom sokat, harcoljon velük az a fotós, aki imádja a délben ordító arab napot a tarkóján.

Elautózunk inkább a mecsethez, amely egy… mecset. Szép, meg ilyenek. Légkondis. A hajón megbetegedtünk már mindannyian a légkondin keresztül keringő vírusoktól, szóval cseppet sem hiányzik, de hát ez van. Ezután kiraknak minket a belvárosban, hogy sétálgassunk kedvünkre, két óra múlva pedig felvesznek majd ugyan itt.

Omán két arca - Salalah és Muscat
Így festenek a rákházak!

Életünk egyik leghosszabb két órája következik, kétségbeesetten sétálunk Keletnek, Nyugatnak, Északnak, Délnek, de semmi nem változik, csak rövidáru, arany, ezüst, cipő, kerékpár, háztartási felszerelés, talicska, selyem és egyéb boltok váltogatják egymást. Nem tudom elképzelni, hogy ki tartja ezeken fenn, ehhez nem elég napi ötven óceánjáró sem, annyi meg biztosan nem áll meg ezen az elátkozott helyen.

A nap második pozitívuma az a friss gyümölcsökből készült smoothie, amellyel megörvendeztetjük a pénzautomata keresésébe elfásult testeinket. Eper, mangó és avokádó egyvelege, annyira finom, hogy egy pillanatra helyére kerül minden, ismét boldog emberek vagyunk és boldogan megyünk vissza a hajóra, hogy boldogan üljünk bele a jacuzziba és boldogan felejtsük el egész Salalaht. Persze egy nap után véleményt mondani nem igazságos, de az élet sem az mindig.

Omán két arca - Salalah és Muscat
A mecset egyébként tényleg szép.

Második esély

Szegény Muscat nem kapott valami jó előzenekart. Omán fővárosát szinte már senki sem várja, mert a hajón nagy egyetértésben megvitatjuk, hogy Salalah egy szarfészek. És az élet megint kiröhög minket. Muscat ugyanis az első pillanattól fogva százszor izgalmasabb, mint elődvárosa: zordon hegyek közé szorult hófehér épületek, a természet által formált kősziklák és az ember alkotta város tánca az egész.

A hegycsúcsokon régi őrtornyok, a legtöbb csak romokban. Az ember itt is utat talált az élethez, valahogy kitúrta magának ebben az elátkozott öbölben is a javakat és létrehozott egy virágzó (már ami a sokszínűségét, és nem a tényleges virágait illeti) várost. A soukok fullasztó közege természetesen itt is jelen van, de nem kötelező ám piacra járni, főleg ha nem vágyom kendőre, vagy pacsuli parfümre.

Omán két arca - Salalah és Muscat
Szétjárjuk a lábainkat.

Kókuszra azért vágyom, így örülök is a frissítőnek. Mátéval az agyunkat kisétáljuk a helyéről, a nap végén a lépésszámláló harminc kilométer fölött áll meg. Van ebben minden, autópálya mellett gyaloglás, apró sikátorok, pihenés egy hatalmas fa árnyékában valami véletlen utcán, felmászás az egyik erődbe és onnan szerte nézés.

Mindenhol teljes biztonságban érezzük magunkat, egy fővárosban ez rendkívül szimpatikus dolog. Elsőkézből látni, hogy az élet mindenhol utat tör magának pedig élményszámba megy mindenképp, így Muscat végre helyrebillenti Omán renoméját és nem kell lehúznom a „vissza kéne térni” országok listájáról. És ezzel ismét egyet értünk a hajó fedélzetén a többiekkel, a jacuzziban ülve.

Omán két arca - Salalah és MuscatOmán két arca - Salalah és Muscat