Érkezés

India, a fene se tudja, hogy mit várjon tőle az ember. Megannyi varázslatos mese, de megannyi horrorsztori színhelye, olvasni róla mindent. Közel egyhónapnyi luxusból érkezünk, tudjuk, hogy kontrasztos lesz, próbálunk mentálisan felkészülni. A repülőgépen az Air India segít ebben, mert ingyen adja a sört, vagy a bort, vagy a viszkit, ráadásul két kört. Viszont keverni nem lehet. Ha egyszer határoztál, hát abból fogsz duplázni.

Mumbai repülőterén mindössze három órát veszteglünk. A helyi Uber, az Ola térképe jelzi, hogy a megrendelt sofőr pontosan ott van, ahol mi, csak éppen nem találjuk a rendszámát. Felhívni egymást nem tudjuk, így ezt háromszor eljátsszuk. Persze hülyék nem vagyunk, turpisságot sejtünk, így kérdezünk mindenkit, mindenki pedig mondja, hogy ja persze, ide nem jönnek be a riksák, azok a harmadik emeleti parkolóba mennek, a harmadikon mondják, hogy a hatodikra mennek, a hatodikon pedig mondják, hogy a földszintre.

Mumbai, egy új világ kapujában (India-kalandok I.)
Más a növényzet, a hangulat, az utcakép.

Megnyugvás

A vidám, harminc kiló csomaggal támogatott intermezzo után már zötyögünk is a riksa hátuljában, a srác húzza a gázt rendesen, a forgalom leírhatatlan, ez nem európai mérce, mert folyik mindenhonnan az autó, a motor, az összekalapált busz, folynak a gyalogosok az úton, hömpölyög a forgalom megállás nélkül, és minden irányból. Nem is beszélünk, csak nézzük a káoszt hitetlenkedve, az utcákon szeméttenger, zsivaj, szól mindenhol a népi hangszer, a duda.

A közel egyórás útért azonban párszáz forintot fizetünk. A Hostel már nyugodtabb környéken van, a nyugodt alatt itt azért ne egy csöndes parkot képzeljünk el, mondjuk inkább úgy, hogy nem másodpercenként, hanem öt másodpercenként szólal meg egy kürt. Ledobáljuk a csomagot, gyalog indulunk felfedezni, valamint helyi SIM-kártyára is szükségünk lesz.

Mumbai, egy új világ kapujában (India-kalandok I.)
A “slum”-ok, vagyis a nyomornegyedek lépten-nyomon felbukkannak. Ez még nem is minősül annak igazán.

Tapogatózás

A forgalmat meg lehet szokni gyalog: az erős elhatározásról szól. Menni kell, céltudatosan, megingathatatlanul, de persze ésszel, mert nem fognak megállni, viszont kikerülnek. Ha tudnak. Ahogy vágjuk át magunkat az egyik kereszteződésen, csorog rólunk a víz, porzik a szánk, de büszkén látjuk, hogy két helyi lányt legyőztünk, ők nem mertek átfutni az érkező autók előtt, ott maradtak az út közepén, ott sétálnak tovább.

Büszkeségünk hamar alázatba vált, amikor végignézzük, hogy teljes lelki nyugalomban sétálnak át a kereszteződés két legtávolabbi pontja között az autótengeren, mint egy újkori Mózes, nyílik meg előttük, zárul be mögöttük a hullámok hada. Jó, rendben, lehet, hogy fél nap India után még nem vagyunk helyiek.

Mumbai, egy új világ kapujában (India-kalandok I.)
Egy Royal Enfield, India kultikus motorkerékpárja. Már itt sejtem, hogy szeretem.

A vodafonban nagyjából egyórás kálvária kezdődik, mindenki végtelenül unottan néz, de azért segít, hát hamar rájövünk, hogy ez nem unottság, hanem ilyen az alap arcberendezés. A vevők között állva egy faszi épp veri szét a falat, mármint tényleg, hatalmas lyukat üt a vevőszolgálat fölé, száll a por, mi meg várjuk a SIM-et. Amint megkapjuk, köszönjük szépen, az ügyintéző pedig nagyon furcsa fejrázásba kezd. Erről ugye tudunk, erre készültünk, itt a fejrázás is jelenthet igent (meg szívesent), főleg, mert mosolyog mellé a lány végre, de azért élőben látni nagyon-nagyon furcsa.

Ismerkedés

Este kimegyünk italozni, a város minden napszakban őrjöng, a szmog elviselhetetlen, rendesen szúrja a tüdőt, a kosz halmokban áll, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva érdekes, sőt, a maga beteges módján romantikus is. Talán azért, mert a tizenhárommillió lakója ellenére nem érezzük, hogy bárki ártani akarna nekünk, egy pillanatra sincs feszültség, tökéletes biztonságban sétálgatunk a sötétben is. Hogy ez tévképzet-e, vagy helyes a megérzés, azt nem tudom, bár hetekkel később az indiaiak is mondják, hogy Mumbai rendben van.

Mumbai, egy új világ kapujában (India-kalandok I.)
Éjszakai pillanatkép. Ez a város turisztikai, nyugis része.

Rendben van a sör is, amit kikérünk, meg a zöldségek mellé. Úgy döntöttünk, hogy a hússal és a tojással okosak leszünk, ez ugye a másik nagy-nagy rettegésfaktor, ha szóba kerül India, miszerint meghalsz, vagy legalább örökre tönkre mész, ha az utcán eszel, így egyelőre nem kísérletezgetünk.

Nekem alapból van egy jól bevált szabályom a hús-, és tojásmentességen kívül is, ha ilyen helyen járok: kövesd a helyi arcokat, abból is a tömeget. Az étel nevetségesen olcsó egyébként, ötszáz forintból hülyére tudod enni magad, egy ezresből meg az asztaltól nem állsz fel. A pia ennek az ellentétje, kifejezetten drága, főleg, ha kontextusban nézzük, így az első esténkért olyan szép kerek összeget hagyunk a különböző kocsmák söntéseiben, hogy hamar B tervet kell kieszelnünk, ha még utazgatni akarunk. Így a hosszúra nyúló első nap után kimerülten dőlünk ágynak és álmunkban tervezzük a holnapot.

 

Bónusznak egy hangulat-videó a teljes kalandról: