Érkezés Arambol strandjára

Goa attól lesz végtelenül érdekes, hogy olyan, mintha, de mégsem. Arambol strandján töltjük a Karácsonyt, tele emberekkel, tele neonokkal, partihelyekkel, részeg orosszal, meg hippi életművészekkel. Méterenként csábítanak az ételes plakátok, estkénként a dagály a székek lábát nyalogatja, úgy vacsorázol. Szóval olyan, mintha egy hamisítatlan, megszokott turistaparadicsom lenne bárhol a világban.

De mégsem olyan, mert a szennyvizet pont a strand közepén engedik ki. Mert több a kóborkutya, mint a sirály, az utcákon pedig úgy hömpölyög a káosz, mintha az egész város éppen az építkezés közepén tartana. A sikátorokban egymásra támaszkodnak a robogósok és a gyalogosok, úgy lehet csak haladni. Fölötted kábelrengeteg hálózza be az eget, de jobb, ha inkább a lábad elé nézel.

Karácsony Goa partjain (India-kalandok V.)
Arambol napközben

A Karácsony itt egy darab fürdőgatyában telik. Kinézünk egy eksztatikus táncpartit – erről annyit kell tudni, hogy több órán keresztül táncolsz sokadmagaddal egy elkülönített tánctéren egy szépívű zenére és egyetlen dolgod van: teljesen átélni. Tilos alkoholt, vagy kábítószert fogyasztani előtte, tilos közben fotókat, vagy filmeket készíteni. A zene magával fog ragadni, ha átéled.

Én mondjuk nem féltem magamat attól, hogy ne engednék ki, nem is az első ilyen táncom, meg nem is vagyok túl szégyellős a tánctéren, de hihetetlen látni, amint eleinte félénk emberek fokozatosan átszellemülnek és átadják magukat a ritmusnak. Igazi közösségi élmény, idehaza is találtok, egyszer próbáljátok ki. A tánc után ismét táncolni megyünk, itt már lehet inni, meg is tesszük, így reggel hatkor van vége a goának, jön fel a nap, kóválygunk haza a hostelbe. Mormognak mellettünk a hullámok, jól esik bokáig bennük gázolni.

Karácsony Goa partjain (India-kalandok V.)
Arambol éjszaka

Karácsony a világ tetején

Másnap találkozónk van, egy ismerős ismerőse pont itt tölti a szezont, méghozzá siklóernyőztetéssel. A tény, hogy valahol a világban van valakink közös, elég hozzá, hogy kapjunk egy-egy ingyenkört, így öt percre kiszalad a szám a fülemig, így vigyorgok. Naplemente, végtelen tenger, üdezöld dombok, ordító indiai instruktor, aki a magasból is a haverjaival beszélget.

Nem csoda, hogy a repülésbe bele lehet szeretni, lelassul a világ alattad, minden lényegtelen lesz, minden apró, ülsz egy hullámon és lovaglod az életet. Egész nap a srácokkal maradunk, beszélgetünk, amikor nincs fuvarjuk. Közben belerohangálunk a tengerbe, hiszen ez egy harmincnyolc fokos Karácsony. Egy gyönyörű nő meztelenül fotózkodik a tűéles sziklák között, szerencsére Indiában nem furcsa az emberek bámulása. A törékeny test és a kemény kő festmény, lám, bennem is maradt.

Karácsony Goa partjain (India-kalandok V.)
Innen indultunk.
Karácsony Goa partjain (India-kalandok V.)
Ilyen volt lentről.

Az ernyősök meggyőznek minket, hogy maradjunk még egy napot, aztán este kimegyünk bulizni. Hozzák az első Old Monk rumokat, na most az öreg szerzetes nevét jegyezzük meg, visszatérő karakter lesz ebben a történetben. Itt ismerjük meg.

Dipu, a cimboránk, a buliba menet papucsban táncol a homokban, a sötétben, irtó hülye tánc, de olyan, mint Zorbász, a görög. Nem tánc ez, hanem életigenlés, mert Dipu nem produkálja magát, hanem a keblére öleli a világot. Beülünk valahová, chilis csirkefalatokat eszünk, különféle sörkorcsolyákat, közben fogynak az italok, mi pedig megfejtjük az egész világot ezzel a csupaszív, egyszerű, vidám társasággal. Elköszönéskor összeölelkezünk, legyél a világon bárhol, ott jó lesz, ha megtalálod hozzá a megfelelő embereket.

Karácsony Goa partjain (India-kalandok V.)
Reggeli gondolatok.

A bérelt bodegánkba beszól a tenger dala, a levegő sószagú, India neszező állatvilága egy szemhunyásnyit nem alszik, de az Old Monknak hála mi azért már egy keveset igen. Reggel bámulom a hullámokat, előttem a full indian breakfast. Két pamlaggal arrébb hétkor hazaérkező bodegista szuszog, a helyiek a szennyvízbe dobott zsákokon ugrálva hordják a vizet. Fura egy világ, de szerethető.